A nap sztorija – Ez történt 1968. december 14-én, Békés megyében

A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. december 14-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma egy, a megyei nőtanács üléséről szóló beszámoló, egy szatirikus jegyzet a kocsmai csalásokról és egy mezőhegyesi, filmbe illő, szomorú történet kerül reflektorfénybe. Mai lapszemlénket is kiegészítjük egy aznapi fotóval és természetesen a 2018-as kommentárok sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!

 

Segítsük a munkahelyre visszatérő édesanyákat, helyet az új nemzedéknek a napközikben
– Ülésezett a megyei nőtanács –

 

A megyei nőtanács és az SZMT nőbizottsága december 13-án, tegnap délelőtt Békéscsabán a Fegyveres Erők Klubjában együttes ülést tartott, melyen részt vettek a nőtanács tagjai, a járási és városi titkárok, szakszervezeti aktívák, valamint veterán mozgalmi munkások.

Dr. Pásztor Józsefné megnyitója után Bocskai Mihályné, az MSZMP megyei bizottság munkatársa tartott rövid megemlékezést a KMP megalakulásának 50. évfordulójáról, s ez egyben ünnepélyes összejövetellé emelte az ülést. Kedves epizód volt, hogy

a nőtanács az évfordulóhoz illő virággal: piros szegfűvel köszöntötte a veterán mozgalmi munkásokat,

akik évtizedekkel ezelőtt az első sorokban küzdöttek a munkások, köztük a nők jobb, szebb életéért, egyenjogúságáért. Jobb alkalmat, e köszöntésre szinte nem is választhatott a nőtanács. hiszen az ülés II. napirendjében éppen a nők jelenlegi helyzetét, gondjait tárgyalták. Ennek az előadója: Csepregi Pál, a megyei tanácsi vb-elnökhelyettese volt.

 

Rágják a gittet (forrás: kincseslap.hu)

 

Ez a tanácskozás amellett szól, hogy bár a NEB a tavasszal vizsgálta a nők helyzetét megyeszerte, a téma azóta sem került le a napirendről. Vitaindító beszédében Csepregi elvtárs is beszélt ennek időszerűségéről és többek között elmondotta, hogy a NEB vizsgálata óta megyei, járási és várasi szinten különböző szervek tárgyalták a nők helyzetét. Többek között az SZMT üzemi vezetők, szb-titkárok részvételével vagy az MSZMP Szarvasi Járási Bizottsága és így tovább.

A szarvasi tanácskozás igen pozitívan hatott a munkahelyek vezetőire, s ennek eredményeként több intézkedéssel már eddig is sokat változtattak a nők helyzetén.

Csepregi elvtárs részletesen ismertette a NEB-vizsgálat tapasztalatait és az azóta történt változásokat is. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy

a hibák okai elsősorban a szemléletben keresendők mind a férfiaknál, mind a nőknél.

Mert bizony a helytelen előítélet alól nem mentesek a nők sem. Sokan nem szeretik, ha női vezető irányítja a munkájukat. Példákat sorolt fel hasonló tapasztalatokról, majd hangsúlyozta, hogy az anyagi feltételek is döntőek, hiszen ahhoz, hogy lényeges változás legyen, sok helyen komoly beruházások kellenek. Felhívta a figyelmet arra, hogy a jövő év szeptemberében tömegesen jönnek vissza a gyermekgondozási segélyt igénybe vett édesanyák. És ez kettős gondot okoz. melyen segíteni kell. Visszahelyezni régi munkakörükbe, ugyanakkor gondoskodni a gyermekek elhelyezéséről. Sajnos, sok helyen még mindig kevés gondot fordítanak – pedig ezzel számolni kell – a napközik és bölcsődék férőhelyeinek növelésére.

Az előadás után élénk vita alakult ki. Többen hangsúlyozták

a szolgáltatások növelésének szükségességét, főleg faluhelyen.

Mások a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő édesanyáit helyettesítésének nehézségeiről szóltak. Fodor Mária, a vasutas nők helyzetéről tájékoztatta az ülés résztvevőit és mint mondotta: fel kell figyelnünk erre, hiszen a vasútnál egyre több nő dolgozik.

Mai kommentár: A nemzet nagy villanyszerelőjéről elhíresült korszakban sok látszólagos, valódi tartalommal nem rendelkező szervezetet hoztak létre. Ezen gittegyletek közül rovatunk egyik kedvence a nőtanács. A megyei szervezet gyűlése sem lehetett több propagandaanyag puffogtatásánál, jelszavak ismételgetésénél. A pártlapban megjelenő – vélhetően szűrt – beszámolóból érződik, hogy a résztvevők komolyan veszik szerepüket, de Csepregi elvtárs csak beszél és ismertet. A felmerült problémákra megnyugtató választ nem tudott adni a rendszer. Abban az egyben bízunk, hogy legalább finom pogácsát szereztek be a rendezvényre és a résztvevők tudtak hazavinni néhányat a családjuknak.

 

Italmérők az alkoholizmus ellen

 

Kitűnő humoristánk szerint, csak akkor kecsegtetne sikerrel a túlzott alkoholfogyasztás elleni küzdelem, ha kivétel nélkül mindenkit rábeszélnénk az ivás-ra. Ily módon ugyanis olyan sok porcióra kellene elosztani a rendelkezésre álló szeszt, hogy egy-egy állampolgárra egészen minimális mennyiség jutna. Annyi, amennyit az egészségünk legcsekélyebb károsodása nélkül, bátran elfogyaszthatnánk évről évre.

Csak őket akarták védeni (forrás: FORTEPAN/Magyar Rendőr)

Igazán nagyszerű ötlet, de nem páratlan. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség vizsgálata arra utal, hogy számos megyei vendéglátóipari dolgozó küzd a túlzott alkoholfogyasztás ellen, úgy, hogy ne essen csorba a forgalomnövelés szent elvén, ne csökkenjen a kereset, de ne károsodjon a vendég mája, idegrendszere sem. Az ellenőrzés tapasztalatait felhasználva, vég nélkül sorolhatnánk, milyen szerényen, minden feltűnést kerülve teljesítik önként vállalt egészségügyi missziójukat az italmérők. Helyhiány miatt azonban csak néhány, különösen megnyerő ötletet ismertetünk most:

A köröstarcsai szövetkezet Megálló nevű vendéglőjében, mosás után talpra állította a poharakat az elmés csapos. A töltésnél eleve elspórolta a folyékony méreg nyolc százalékát, a poharak fenekén összegyűlt víz pedig további négy százalék súlycsökkenést eredményezett. A békési ÁFÉSZ bélmegyeri 17-es számú italboltjában talán kevésbé agyafúrt, de nem kevésbé célratörő módszerrel, egyszerűen kevesebbet töltöttek 17,5 százalékkal a poharakba, s ily módon 3,50 forint áru szilvapálinkától óvták meg a vendég egészségét. Külön érdemük a szóban forgó italbolt dolgozóinak, hogy bár vqU nekik megfelelő méretű hiteles poharuk, bölcs tapintattal olyat használtak, amiben nem tűnt fel a hiány. Hasonló módszerrel küzdött az alkoholizmus ellen a szarvasi Vadászkürt kiszolgálógárdája.
Téved, aki azt hiszi, hogy a súlycsonkításokkal ki is merültek a vendéglátóipar közérdekű erőfeszítései. Vajon nem a mérsékelt alkoholfogyasztást tűzte zászlajára a békéscsabai Utasellátó, amikor a söntésben csak nyolcfajta szeszt kínált eladásra, pedig raktárában még további 13 féle ital butykosai porosodtak?

Csak elismeréssel szólhatunk azokról a szeszfőzdékről is, melyek nem hagyják magára a kereskedelmet nehéz harcában, hanem minőségrontással próbálják mértékletességre szoktatni a szeszbarátokat. Egyebek mellett a békésszentandrási ÁFÉSZ, valamint a nagyszénást Lenin Tsz szeszfőzdéjében készített szilva- pálinkáról derítette ki az ellenőrzés, hogy csak – olcsóbb – vegyespálinkaként hozható forgalomba. Könnyű elképzelni, milyen jó hatása lett volna e pálinkáknak, ha forgalomba kerülve, kínos arcfintorra és káromkodásra készteti a szilvóriumbarátokat, sőt, talán még arra is, hogy undorral tolja félre a poharat.
Az áldozatos munka természetesen nem maradhat fizetség nélkül. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség javaslatára, több vendéglővezetőt részesít 600 forint „jutalomban” a szabálysértési hatóság, mások pedig vállalatuk fegyelmi bizottságától kapják meg az „elismerést”.

B.D.

Mai kommentár: Meglepően szarkasztikus jegyzet a Népújság hasábjain. A B.D. monogram mögé rejtőző újságíró példát mutat munkatársainak, miként is lehet a népet nevelni. Ugyanis az írás nem más, mint a szokásos népnevelés, de ebben az esetben humorral fűszerezi a mondanivalót. Az írás problémaként kezeli a magyarországi alkoholfogyasztást, mellyel ugyan megoldást nem kínált, de legalább megleckéztette a vendéglátósokat és megnevettette az olvasókat. Ez a teljesítmény 2018-ból is elismerést érdemel.

 

A tárgyalóteremből:
Párviadal az állomáson

 

Uram, a késemért jöttem. Hol hagyta? Egy matrózban…” Valahogy így kezdődik P. Howard (Rejtő Jenő) egyik regénye. Sohasem gondoltam volna, hogy gyermekkorom kedves olvasmányának ezzel az immár klasszikusnak számító párbeszédével, szituációjával a Való életben is találkozom. Ha nem is egészen így és korántsem mulattató változatban.

*

Augusztus 13-án délelőtt két férfi találkozott a mezőhegyesi állomáson. Rövid vita után az egyik előkapta táskájából a 17 centiméter hosszú csontozókést és olyan erővel döfte bele a másik hátába, hogy a nyél letörött és a penge az ellenfél bordái között maradt. A megkéselt ember csak megingott egy pillanatra, de nem esett le a lábáról. Elszaladt néhány méterre, felkapott egy lapátot és úgy megverte vele támadóját, hogy a fejbőre hat centiméter hosszan felrepedt és két bordája eltört. Csak ezután fordított ügyet saját sérülésére. Megkérte közelben dolgozó munkatársait, hogy cibálják ki hátából a pengét, majd jóformán saját lábán elment a kórházba. Csak hosszú hetekig tartó gondos orvosi ápolás mentette meg az életét, mert a szúrás életveszélyes volt.

A tett helyszíne (forrás: vasutallomasok.hu)

És mi történt a letaglózott késelőjével? Kisvártatva felugrott, hazament, megivott fél liter bort és elhatározta, hogy lesz. Fölhörpintette a lakásban talált légyölő mérget és a halálra készülve lefeküdt. El is aludt nyomban, kora reggel a rendőrök ébresztették föl. Bordatörését, fejsérülését négy hétig ápolták a kórházban.
December 10-én tárgyalta a két férfi bűnperét a megyei bíróság. Az egyik emberölés kísérletével, a másik – a megkéselt – súlyos testi sértéssel vádolva állt a bíróság előtt. És a nyomozás anyagából, a tárgyaláson elhangzottakból az derült ki, hogy az állomáson lejátszódott különös párviadal előzményei is különösek.

*

Demeter János (48 éves, a Mezőhegyesi Állami Gazdaság dolgozója) és Bálint György (47 éves, rakodó, a mezőhegyesi ÁFÉSZ-nél) hosszú idő óta jó barátságban volt Olyannyira, hogy két évvel ezelőtt. amikor Bálint György elvált feleségétől, a Demeter család odavette magához gondozásra. Demeterné főzött-mosott Bálintra, aki az utóbbi időben gyakran ott is aludt náluk. Nyár derekán a házigazda észrevette, hogy felesége már-már jobban vonzódik pajtásához, mint hozzá, neki juttatja a legjobb falatokat, az ő szava számít a házban. A faluban is elindult a pusmogás az egyre gyakoribbá váló ottalvások miatt Érthető, hogy a férj féltékenykedni kezdett, a korábbinál is gyakrabban lerészegedett bánatában, míg végül azt követelte az asszonytól, hogy távolítsák el a háztól a ..kosztost”.

Némi huzavona után Bálint György el is költözött, csakhogy utánament az asszony is. Demeter többször is megpróbálta visszaédesgetni az asszonyt, legutóbb 15 éves lányát küldte utána, hogy könyörögjön a nevében: állítsák helyre ismét a házaséletet. A lány rossz követnek bizonyult, mert maga is Bálint Györgynél, illetve a vele együtt élő anyjánál ragadt.

*

Ilyen előzmények után került sor az állomáson a párviadalra Demeter ide is azért ment, mert megtudta, hogy felesége és lánya reggel utazik és azt remélte, hogy a szívére beszélhet az asszonynak. Bálint György azonban, aki éppen vagont rakott, észrevette közeledését és kemény szavakkal elparancsolta a férjet, mondván: az asszony immár az ő felesége. Demeter János végső elkeseredésében, felindultságában, előkapta táskájából a kést.

Figyelembe véve töredelmes beismerését, büntetlen előéletét, s azt is, hogy indokolt féltékenységből követté el tettét, kétévi és tíz hónapi szabadságvesztésre ítélték. Mellékbüntetésül további két évre eltiltották a közügyektől. Bálint Györgyöt súlyos testi sértés miatt hat hónapi szabadságvesztésre ítélték, de büntetését háromévi próbaidőre felfüggesztették.

Mai kommentár: A megyei pártlap Kék fény rovata Rejtő Jenő idézettel kezdődik, de sokkal találóbb lett volna egy drámai Shakespeare citátum. A történetből egy szép, de szomorú történet bontakozik ki, mely éppen nem végződött tragédiával. Az összes szereplővel együtt tudunk érezni és igazán egyikre sem tudunk haragudni. Csalog Zsolt vagy Tar Sándor kiváló novellát írhatott volna belőle, amennyiben olvasták volna a lapot. De nem tették.

 

Egy fotó

Mai fotónk az 1968. december 14-ei Békés Megyei Népújság címoldalán jelent meg a Bőr és szőrmeruházati szaküzlet nyílt Békéscsabán című hír illusztrációjaként. A felvétel képaláírást is kapott: Nagy Antal igazgató és dr. Dankó János, a megyei tanács vb ipari osztály vezetője megtekinti az üzletet.

 

 

 

 

 

(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1968-ban készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)

Megosztás:

Címke: , , ,