A nap sztorija – Ez történt 1968. augusztus 6-án, Békés megyében

A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. augusztus 6-án megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma az orosházi bolgár filmnapok beharangozója, egy betemetetlen gödör körüli kálvária és a lokálpatrióta gyulai párttitkár esete a népszerű televízióssal került válogatásunkba. Természetesen a 2018-as kommentár most sem maradhat el. Jó szórakozást kívánunk!

 

 

Bolgár filmnapok Orosházán

“Már javában tart a KISZ és a Hazafias Népfront megyei és városi bizottságainak a moziüzemi vállalattal együtt a szervező munkája a bolgár filmnapok rendezésére, melyet augusztus 21-től Orosházán tartanak a szófiai IX. Világifjúsági és Diáktalálkozó tiszteletére.

Bizonyára nem bolgár filmet választanak (forrás: FORTEPAN/Magyar Rendőr)

A Partizán filmszínházban augusztus 21-én este ünnepélyes megnyitó lesz, melyen részt vesz és felszólal a Bolgár Kulturális Iroda budapesti igazgatója is. Majd tájékoztatást tartanak a jelenlegi bolgár- filmművészetről és ezután kerül vetítésre a Kitérő című művészi játékfilm.

A Béke filmszínházban augusztus 22-én a Baracktolvaj című filmet mutatják be, amit az ifjúsági házban filmankét követ. Itt Péter László filmesztéta közreműködésével beszélik meg a látottakat.

A bolgár filmnapok befejezésére augusztus 25-én, vasárnap délelőtt tíz órákor kerül sor a Partizán moziban. Előadást tart Nemeskürty István filmesztéta ,,A film formanyelve‘’ címmel. Közben bemutatják a „Leghosszabb éjszaka” című magyarul beszélő bolgár filmet. A vetítés után kisorsolják a számozott meghívókat és a három szerencsés tulajdonos a megyei moziüzemi vállalat értékes tárgyjutalmában részesül. Befejezésül a rendező szervek értékelik a filmnapokat és meghallgatják a közönség véleményét.

A bolgár kulturális iroda film- tárából a testvéri országot bemutató színes dokumentumfilmeket vetítenek minden játékfilm előtt.”

 

Mai kommentár: Jellemző a korra, hogy a baráti országok kultúráját igyekeztek megismertetni a magyar emberekkel. Azonban a magyar emberek többségét – érthető okokból – ez hidegen hagyta. Képzeljük el, hogy az orosházi pártkatonáknak milyen izzasztó feladatot jelenthetett megtölteni a Partizán és a Béke mozi nézőterét egy-egy izgalmas bolgár film bemutatójára.

 

 

S.O.S.-intézkedést!

Feledékénység vagy hanyagság?

“A Békéscsabai Víz- és Csatornamű Vállalat a békéscsabai Gábor Áron utcában az idén földalatti esővíz-levezető csővezetéket fektetett le. Az ennek érdekében ásott mély árkot azóta az utca teljes hosszában betemették, kivéve az óvoda kocsibejárója előtti néhány méteres szakaszt, amelyet – úgy tűnik – „elfelejtettek” lefedni. E miatt, az óvoda udvarát járművel megközelíteni egyszerűen lehetetlen. A lefedés előtt, a tátogó árokban egy mindössze félméternyi cső pótlása szükséges.

Betemetetlen árok (forrás: sarvaranno.hu)

Az óvodában sürgőssé váltak a tanévkezdés előtt szokásos felújítási és tisztítási munkák. Ilyen például a mellékhelyiségek derítőjének ürítése, amit már az egészségügyi hatóság is szorgalmazott. Egy másik ilyen teendő a télre szükséges tüzelőanyag betárolása. Mindezt azonban az „ott felejtett” árok lehetetlenné teszi.

Az említett munkák elvégzése most már igen sürgőssé vált. Mindezek mellett figyelmet érdemel, hogy a temetetlen gödör, a gyermekintézmény „küszöbén” önmagában is súlyos balesetveszélyt rejt magában!

Nem firtatjuk, hogy valóban feledékenység, avagy hanyagság következménye a fedetlen árok, egy azonban bizonyos: az óvodai dolgozók, a gyermekek és azok szülei most már

S. O. S.-intézkedést kérnek a csatornaműtől!”

 

 

Mai kommentár: Az újságcikk kapcsán két dolog merül fel az emberben. Az első a kor problémamegoldó gyakorlata. A bonyodalmat nem nekünk kell megoldani, hanem valaki másnak. Jelen esetben az újságnak, mely nyomást fog gyakorolni a szolgáltatóra. A második az újságíró-etika teljes hiánya. A szerzemény elkövetője nem tárgyilagos, kizárólag az érzelmekre hat, továbbá meg sem próbálta megkérdezni a csatornamű szakembereit, akik elképzelhető, hogy ésszerű magyarázatot tudtak volna adni a gödör létére. Ennek ellenére reménykedjünk, hogy a probléma megszűnt és a gyerekek eljutottak a Gábor Áron utcai óvodába. Apropó! Tudja valaki, hogy hol volt óvoda Békéscsaba említett utcájában?

 

 

Egy nap Gyulán a tv riporterével

Lehet-e Gyuláról többet mondani annál, hogy a lakosság szereti szép városát, sokat tesz érte, van vára, színháza és fürdője, amit országosan ismernek?… – kérdezte nemrégiben Kovalik Károly, a televízió riportere Jámbor Istvántól, a városi pártbizottság első titkárától. A válaszra nem kellett sokáig várni. Amit hallott, azon meglepődött.

– Igaz  kezdte Jámbor elvtárs  , Gyuláról ennél többet nemigen tudnak az emberek, pedig ez csak egy része a városnak. Javaslom, fordítsunk egyet a lapon. Nézzük meg a város „másik arcát” is, és majd azután nyilatkozzon a riporter…

Ebben megállapodtak.

 

Csoportkép a Várfürdőől (forrás: gyulaanno.hu)

 

Kovalik Károly Jámbor Istvánnal együtt megnézte Gyula város jelentős üzemeit, gazdaságait és intézményeit. Jártak a világhírnévnek örvendő gyulai húsüzemben, ahol az eredeti gyulai kolbász készül, megnézték a Gyulai Fa- és Fémbútoripari Ktsz-t, melynek termékeit a moszkvai KGST-palotától kezdve sokfelé megtalálhatjuk. A harisnyagyár után a mezőgazdaság következett. Beszélgettek a gazdagodó szövetkezetek tagjaival. Hitetlenkedve nézegették a tízezres fácánnevelő-telepet és a két Körös összefolyásánál az üdülőteleppé alakuló Szanazugot. Találtak időt arra is, hogy a város kulturális nevezetességei közül megtekintsék a szobrokat.

A fárasztó, dús programú nap befejezéseként Jámbor elvtárs azt kérdezte:

– Mi a véleménye, Kovalik elvtárs? Valóban nincs semmi „új” Gyulán ?

A válasz, amely egész nap érlelődött, bizonyosan a gyulaiak számára is kellemesen hangzik:

– Évek óta Gyulán töltöm szabadságom egy részét  mondotta Kovalik Károly.  Meg voltam győződve, hogy jól ismerem a várost. Ebben tévedtem. Azon leszek, hogy a szeptemberi Tv jelenti műsorban legalább 15-20 perces adás keretében bemutassuk a város másik arculatát, amely nem kevésbé érdemes arra az előzőnél.

Ebben meg is egyeztek.

 

Mai kommentár: Jámbor István elvtárs jól megleckézteti Kovalik Károly elvtársat, a magyar televízió akkoriban igen népszerű riporterét. A lokálpatrióta pártember nem elégszik meg azzal, hogy a városba látogatók csak a várat, a színházat és a fürdőt ismerik. Tegyük hozzá, hogy több tucat hazai település boldog lenne, ha „csak” ennyi láttatnivalóval várhatná vendégeit. Jámbor elvtárs megmutatja a harisnyagyárat és a fácánnevelő- telepet is, mint Gyula másik arcát. Viszont bezsebel egy ígéretet a tévéstől, hogy egy 15-20 perces adás keretében részletesen bemutatják a települést, ami városmarketing szempontból nem rossz teljesítmény.

 

(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1968-ban készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)

Megosztás:

Címke: , , , , , , ,