A behir.hu időutazós rovatának mai főszereplője Magyarország egyik legkedveltebb televíziós műsorvezetője. Ez úgy is igaz rá, hogy pontosan tíz éve nem szerepelt a képernyőn. Újságírói pályáját 1973-ban kezdte, azóta több száz rádió és televízió-műsor, valamint kilenc könyv fűződik a nevéhez. Tizedik kötete két hét múlva jelenik meg. A Budapesti Metropolitan Egyetem Kommunikációs és Művészeti Karának alapító dékánja és az intézmény professzora. Három feleségétől hat gyermeke és már négy unokája van. Ismerjük meg a művelt sármőr, Kepes András életpályáját!
Tanulás színes kultúrákban
Kepes András napra pontosan 70 esztendeje, 1948. október 11-én született Budapesten. Mivel édesapja külkereskedelmi diplomata volt, általános- és középiskoláit Budapesten, illetve Bejrútban és Buenos Airesben végezte.
1973-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar-esztétika szakos diplomát, majd elvégezte a Magyar Újságíró Szövetség (MÚOSZ) Újságíró Iskoláját.
Posztgraduális tanulmányokat folytatott Londonban, majd az Amerikai Egyesült Államokban 1979-ben a Syracuse-i Egyetemen, illetve miután elnyerte a Stanford Egyetem John S. Knight nemzetközi ösztöndíját, a Stanfordon tanult 1985-1986-ban. Doktori és habilitált doktori fokozatát a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerezte 2004-ben.
Munkássága a nyilvánosság előtt
Hősünk első cikkei 17 éves korában jelentek meg. Az egyetem elvégzése után, 1973-tól a Magyar Rádiónál dolgozott munkatársként, majd a kulturális rovat vezetőjeként tevékenykedett. Nevéhez fűződik a Gondolatjel című kulturális magazin elindítása, szerkesztette többek között a Láttuk, hallottuk című művészetkritikai sorozatot.
1980-tól a Magyar Televízió akkor induló kulturális hetilapjának, a Stúdió ’80-nak alapító főszerkesztő-helyettese és egyik műsorvezetője volt. Elsőként tudósította a magyar társadalom kultúrára szomjazó részét a cannes-i, a berlini, a moszkvai, a tokiói, és egyéb rangos filmfesztiválról, Hollywoodból vagy a Nobel-díj átadásokról. Mikrofonja előtt szólaltak meg először magyar képernyőn világsztárok, világhírű filmrendezők, írók.
A rendszerváltás után bontakozott ki igazán televíziós szerkesztői tehetsége. Rendkívüli nézettséget hozott az 1991 – 1998 között készített Apropó című riport-dokumentumfilm sorozata és 1994 – 1998 között futó Desszert című beszélgetős műsora.
A kereskedelmi televíziók elindulása után elsőként a TV2 logója alatt tűnt fel 1998-ban Kepes című beszélgetős műsorával, azonban egy súlyos betegség két évre félbeszakította pályáját, és úgy döntött, visszavonul a rendszeres szerepléstől.
Felgyógyulása után 2000-ben a Magyar Televízió képernyőjén tűnt fel újra Oázis című egész estés összetett sorozatával, beszélgetésekkel, dokumentumfilmekkel.
Személyisége újra elvarázsolta a nézőket és a magas nézettségi adatok miatt lecsapott rá a másik nagy kereskedelmi csatorna, az RTL Klub. 2002-től volt látható irodalmi sorozata, a Könyv-jelző és beszélgetős műsora, a Desszert, majd dokumentumfilm sorozata, a Világfalu.
Mivel kizárólag hosszú távú befektetésként termel sok-sok bevételt és a kereskedelmi tévéknek erre nincs idejük, ezért 2008-ban visszatért a közszolgálati Magyar Televízióba Különös történetek című dokumentumfilm sorozatával. Műsorai újra magas nézettséget hoztak.
Több riportját sugározták külföldi televíziók, jelentős nemzetközi visszhangot keltettek a Bolíviában terrorizmussal megvádolt, és társaival tisztázatlan körülmények között meggyilkolt Eduardo Rózsa Flores-szel készült dokumentumfilmjei, különösen a vele készült utolsó interjú, ami belpolitikai vihart kavart Bolíviában, és amelynek kapcsán Kepes ellen is panaszt emelt a Dél-amerikai ország vezetése.
A katedrán
Kepes András oktatói munkáját Fulbright kutató-tanárként a New York Egyetemen kezdte 1986-ban, később más amerikai egyetemeken is előadott.
Nemzetközi médiaoktatási tapasztalatait először a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó tanáraként, majd a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán kamatoztatta.
2008–tól a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán, majd annak jogutódánál, a Budapesti Metropolitan Egyetemen tanított kinevezett főiskolai tanárként, 2012-től egyetemi professzorként. Vezetésével alakult az intézmény Művészeti Intézete, illetve Kommunikációs és Művészeti Kara, amelynek négy esztendőn át dékánja volt. 2014-től az egyetem Művészeti Tanácsának elnöke.
Számtalan szakmai, társadalmi, közéleti tevékenysége közül kiemelkedik, hogy 1989-től a MÚOSZ Televíziós szervezetének vezetője, 1990–1995 között a Magyar Film- és Televízióművészeti Szövetség elnökségének tagja és a Táncsics Mihály-díj kurátora volt.
Az UNESCO Nemzetközi Kommunikációs Fejlesztési Programjában a Magyar Köztársaság képviselőjeként tevékenykedett 1995–1997 között. 1999 óta a Joseph Pulitzer-emlékdíj kurátora.
Két cikluson át tagja volt a Magyar Akkreditációs Bizottság művészeti, média- és kommunikációs bizottságának.
Az új szenvedély
Kepes az 1980-as évek közepétől rendszeresen publikál könyveket. Tíz esztendeje, miután visszavonult a televíziós műsorkészítéstől, tevékenysége középpontjában egyre inkább az írás áll.
Első műve a Szerencsés Útjaim 1986-ban jelent meg és főként rádiós, illetve televíziós riportútjaira, beszélgetéseire épült. Ennek folytatása az 1999-es Kepes Krónika – Beszélgetések és a 2000-ben megjelent Kepes Krónika – Történetek című kötetek.
2001-ben és 2002-ben irodalmi válogatásokat készített Könyv-jelző I-III címmel.
Következő könyve, egy dokumentum-regény már a televíziózás után, 2008-ban került a könyvesboltokba Matt a férfiaknak címmel.
Első regénye, a Tövispuszta 2011-ben jelent meg, folytatása a Világkép - amit a szakmai zsűri az év tíz legjobb könyve közé választott - pedig 2016-ben látott napvilágot.
Kepes András új regénye, az Istenek és emberek a Tövispuszta és a Világkép drámai folytatása. A kötet megjelenése október 24-ére várható.
Magánélet és elismerések
Magánéletét a családjával és nem a bulvárlapok címoldalán éli. Amit tudni lehet, hogy háromszor nősült, hat gyermeke és négy unokája van.
Első felesége Mester Zsuzsanna, akivel 1969-től 1986-ig élt együtt, közös gyermekeik az 1974-ben született Júlia és az 1975-ös születésű Borbála.
Messmer Lilivel 1987 és 1999 között élt együtt. Ebben a kapcsolatban is két gyermek született: Rozi 1990-ben és Kata 1998-ban.
Dettai Mária 2000-től Kepes felesége, akitől szintén két gyermeke született. Lujza 2005-ben, Lukács pedig 2011-ben látta meg a napvilágot.
Első unokája Bruno 1999-ben született, őt követte 2004-ben Hanna, 2011-ben Misa és Gáspár.
45 éves munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el, melyek közül kiemelkedik a Táncsics Mihály-díj, a Joseph Pulitzer-emlékdíj, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje és a Prima-díj. Világkép című kötete a tavaly elnyerte a Libri Irodalmi Közönségdíjat.
Isten éltessen, András!
