A csapat megpróbáltatásokkal tűzdelt pályafutása tipikusan magyar történet, melyben békéscsabai szálat is találunk. Sztorijuk a mai időutazásunk tárgya. Tartsanak velünk!
„A rock örök és elpusztíthatatlan” – avagy a kezdetek
Schuster Lóránt – aki mindvégig megtestesítette a P. Mobil szellemiségét – 1968-ban csatlakozott első zenekarához, a Hausbyrdshöz mely nevét az akkoriban hazánkban is jól ismert Yardbirds után kapta. A csapatnak rendes felszerelésre sem tellett, ezért az együttes tagjai mindent házilag készítettek. Utódjaként Schuster 1969-ben létrehozta a Gesarol együttest, s – ahogy magukat nevezték – „a rovarhalál zenészei” már nevükkel is kisebbfajta botrányt kavartak. A Gesarol egy azóta betiltott, iszonyúan erős rovarirtó szer volt.
Schuster megnyerte énekesnek az ekkoriban a Gödöllői Járműjavítóban dolgozó Losó Lászlót, Póta Andrást a dobokhoz, Cziránku Sándort pedig gitározni, ezzel létrejött az első stabilabb zenekari felállás. Színpadi showjukkal és lendületes zenéjükkel nagy sikereket arattak, de az Országos Rendezvényszervező Iroda akkori igazgatójának határozott kérésére ezen a néven nem folytathatták tovább.
„A Hajsza, a Gálya, a Főnix éjszakája” – avagy az 1970-es évek
1973 áprilisában rövid közlemény tudatta az Esti Hírlapban, hogy a Gesarol együttes május 1-től P. Mobil (Perpetuum Mobile) néven lép fel. A nevet az Idegen Szavak Szótárából, véletlenszerűen választották ki. Az új zenekar ezen a napon tartotta bemutatkozó koncertjét a Budai Ifjúsági Parkban. A P. Mobil igazi debütálására azonban a miskolci popfesztiválon volt, ahol a slágervonal és a progresszív rock képviselői között egyedüliként játszottak hard rockot.
A zenekar a hetvenes évek közepétől a sikertelenség miatt gyakran változó felállásbanlépett a közönség elé. A külvárosinak és barbárnak elkönyvelt zenekar sokáig hiába kopogtatott a hivatalos intézmények ajtaján, dalaikat a Sanzonbizottság és a rádió is visszautasította. Csak egyre növekvő népszerűségüknek, illetve a kemény rock terjedő divatjának köszönhették, hogy a hetvenes évek második felében három kislemezük jelenhetett meg. A zenekar ezekkel a dalokkal állandóan a sikerlistákon szerepelt, de mivel nem voltak hajlandóak kompromisszumokra „fekete bárányokká” váltak.
A zenekar a hetvenes években végig a „föld alá szorítva”, dolgozott. A jó zenészekből – Vikidál Gyula, Cserháti István, Pálmai Zoltán, Bencsik Sándor, Kékesi László, Schuster Lóránt – álló csoport ekkor már kidolgozott koncertprogramokkal, karakteres vezéregyéniségekkel rendelkezett. A P. Mobil 10 éven át őrizte fogcsikorgató elszántsággal azt a lázadó szellemet, amely a zenekart elindította a pályán. A közönség rajongott értük.
1980 őszén ez a felismerés bomlasztotta fel a zenekart. Vikidál Gyula az évtized végén a Dinamitba távozott, helyére Tunyogi Péter került az énekesi posztra. Tunyogi Békéscsabán született 1947-ben, egy akkor a megyeszékhelyen dolgozó színész házaspár gyermekeként. A rocktörténeti kuriózum emlékét tavaly óta egy tábla őrzi a Jókai színház patinás előterében.
„Kezdj új életet!” – avagy az 1980-as évek
Schuster újjászervezte a csapatát, az időközben a P. Boxot megalapító Bencsik és Cserháti helyére Sárvári Vilmos és Zeffer András került. 1981 őszén megjelent a P.Mobil első nagylemeze, a Mobilizmo. Az évtizedben két további nagylemezük jelent meg, az új szerzeményeket tartalmazó Heavy Medal és a Honfoglalás, melyre addig csak kislemezen megjelent vagy koncerteken játszott dalokat vettek fel. Az évtized közepén az együttes elhallgatott, különféle nehézségekre hivatkozva, pedig ekkor már tervbe volt véve egy "Babolcsai néni" munkacímre hallgató új album is.
„Menj az úton, menj tovább!” – avagy az 1990-es évek
1993-ban megkezdődtek a visszatérés előkészületei. 1994-ben nagyszabású koncertet tartottak a fővárosi Népligetben, valamint újabb, korszakalkotó albumot vettek fel Ez az élet, Babolcsai néni! címmel. 1995-ben a Petőfi Csarnokban tartott Bencsik Sándor-emlékkoncerten vendégszerepelt Vikidál Gyula, Varga Miklós és Deák Bill Gyula.
1995-1996-ban a millecentenárium tiszteletére újra felvették a Honfoglalást két változatban: szimfonikus zenekari kísérettel, valamint modernebb rockhangszereléssel. 1997-ben jelentősen változott a felállás: részben a párhuzamosan működő, ugyancsak P. Mobil-dalokat játszó Tunyogi Band miatt, részben alkoholproblémák és anyagi viták miatt Tunyoginak, Kékesinek és Zeffernek távoznia kellett, helyükre Rudán Joe énekes és Póka Egon basszusgitáros érkeztek. Velük készült az 1998-ban megjelent Kutyából szalonna című album.
Közben Schuster politikai szerepvállalása vitákat eredményezett, Póka Egon és Németh Gábor ki is léptek az együttesből.
„Csillagok hullnak, születnek újak, és te messze jársz” – avagy a 2000-es évek
Németh Gábor visszatérésével és Póka Egonnal stabilizálódott a felállás, de új stúdióalbum nem készült. 2007 őszén P. Mobil – Tunyogi Évek turné néven néhány koncertre összeállt a Schuster-Tunyogi-Sárvári-Kékesi-Zeffer-Mareczky felállás. Azonban a turné második állomásán Tunyogi Péter rosszul lett, a további koncerteket lemondták.
Időközben az is kiderült, hogy változik az aktuális felállás: Rudán Joe távozott a zenekarból, helyére a következő év elején a fiatal Baranyi László érkezett. A zenekar 40 éves fennállásnak emlékére 2009-ben Mobileum címmel új stúdióalbum jelent meg. Még ebben az évben távozott a csapatból Németh és Póka.
„Örökmozgó lettem, nem állok sohasem” – avagy a 2010-es évek
2010-re stabilizálódott a zenekar felállása, azonban 2014-től 2015-ig Schuster betegsége miatt az együttes a koncertek nagy részén a zenekarvezető nélkül játszott. 2014 őszére elkészült az új stúdióalbum, a Farkasok völgye, Kárpát-medence. 2017 augusztusában újabb P. Mobil lemez jelent meg, Csoda történt! címmel.
A P. Mobil valódi örökmozgóként azóta is járja az országot és szerez örömet a rajongóknak. Az 50. születésnapot - a Schusterre jellemző, roppant humoros - Aranylakodalom című turnéjukkal ünneplik, melynek keretében már megfordultak Békés megyében.
Isten éltesse az 50 esztendős P. Mobilt!
(A fejezetcímeket P. Mobil dalokból kölcsönöztük.)
