Az ok rém egyszerű: az Elvira és Társai Bt.-t működtető Gajdácsné Elvira, a Generali Biztosító Zrt. vezető tanácsadója a közelmúltban töltötte be a 69. életévét. Ettől függetlenül naponta legalább tucatnyian kérik a segítségét.
Ismeretlen ismerősként üdvözöljük egymást. A napocska szimbólum százhúszszázalékosan illik rá: úgy kacag, hogy visszajön az ember életkedve.
„Nagyon szegények voltunk – meséli –, a téglagyárban dolgozó anyukám egyedül nevelt. A jaminai 5-ös számú általános iskola után varrónőnek tanultam, majd 21 évesen elvégeztem a textil technikumot. Azt követően a Békéscsabai Kötöttárugyárnál devizával, szállítással foglalkoztam – nagyon szerettem, mint bármelyik munkámat.
1978-ban a Békés Megyei Szolgáltató és Termelő Szövetkezet utókalkulátort keresett, majd’ másfélszer magasabb fizetéssel. Mikor ezt elújságoltam Lenhard Katinak, az akkori főnökömnek, nyomban azt tanácsolta, hogy máris mondjak fel, mert itt még tíz év múlva sem lesz ekkora a fizetésem.”
Elmondása szerint a nyolcvanas évek közepén a változás szele már érezhető volt a levegőben. 1986 májusában a férje összefutott az utcán Laki Gyulával, aki az Állami Biztosító békéscsabai fiókvezető-helyettese volt. Laki Gyula rákérdezett, hogy „Miért nem próbálja ki Elvira az ügyfélszolgálati munkát, hiszen egy mosolygós, kedves nő!”.
„Akkor, 1986 nyarán – folytatja –, egy hétfő reggel hófehér ruhában, hófehér tűsarkú cipőben izgatottan beléptem a Szent István téri irodába, ahol Ványai Marika elém jött, és nevetve azt mondta, <<Szervusz! Nagyon sok szeretettel fogadunk, de most visszafordulsz, otthon átöltözöl, mert csomagolunk, ilyen ruhában nem pakolhatsz>>. Később többször is elmesélte, hogy akkor nagyon riadt arcot vágtam.”
Az új helyszín a Kinizsi utcán lévő, jelenleg a NAV régi épületének az első emeleti irodája volt. Pár hónappal később költözött az ÁB a Mednyánszky utcai irodaházba.
„Az első fél évben szinte semmit sem tudtam a biztosító szakmáról – teszi hozzá. – Emiatt minden este 10-11-ig tanultam. Később ügyfélszolgálati előadóként, majd az ügyfélszolgálaton területi üzletkötőként több céges elismerésben volt részem.”
1996-ban vezérképviselő, 1997-ben kiváló üzletkötő, 1998-ban mint országos tizedik tanácsadó kiváló kompozit üzletkötő címet kapott. Továbbá több külföldi utat is nyert, a legszebbek: az ausztriai „Szent Wolfgagng”, Bangkok, Szingapúr, Phiphi-szigetek.
1999. január 1-től a cégnél történt átszervezés miatt minden dolgozó alkalmazotti munkaviszonya egységesen megszűnt. Elvira a végkielégítést választotta.
„Mint kiderült, jól döntöttem, mert szinte minden csabai biztosító hívott – fűzi hozzá. – Hamarosan Buzási Erzsike, egy volt kollégám megkeresett, és átcsábított az Irányi utcán működő Providenciához, amely idővel a Generalival való fúzió révén Generali-Providencia Biztosító lett. Itt közel hét évig ügyfélszolgálati munkakört láttam el.”
2005-ben a cég meghirdette az ügyfélszolgálati értékesítési helyeken lévő üzletkötői állást. Több pályázó közül ő nyert és április 22-én, a Föld napján megalakult az Elvira és Társai Szolgáltató Bt. lett.
2010-ben a biztosító úgy döntött, hogy csak „alkalmazott” ügyfészolgálati előadók dolgozhatnak ügyfélszolgálat irodákban.
„Mivel életemben sosem csengettem be idegenekhez – folytatja –, így saját irodát nyitottam. Később több irodám is volt, de nem voltam képviselet – mivel az ügyfélszolgálat közelében voltak az irodáim. Ekkor már közel 1800 ügyfelem volt. A fél várost ismertem, továbbá az egész ország területén volt lehetőségem biztosítást kötni.”
Mint a Generali Biztosító Zrt. tanácsadója, az EUB utasbiztosítást és a FULA termékeit is értékesíthette. A Generali jutalom útjai kapcsán eljutott Azerbajdzsánba, Ciprusra és Marokkóba.
Természetesen a családja segítsége nélkül ez nem működött volna. Azonfelül tisztában van azzal is, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Mármint a kollégák nélkül semmire sem megy az ember.
„Úgy érzem, mindenki elégedett volt velem – meséli. – Mivel mindig úgy kötöttem a szerződést, hogyha az ügyfél helyében lennék, vajon mit kötnék? Az ügyfeleim maximálisan megbíztak bennem. Nagyon sokan tovább ajánlottak.
Azonfelül nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert minden munkakörben nagyon szívesen dolgoztam. De, amit igazán szerettem, az a biztosítás volt. Az ügyfelek visszajelzése alapján azért szerettek hozzám jönni, mert mindig mosolyogva fogadtam őket és szívesen segítettem a problémáik megoldásában. Minden ügyfelemnek hálásan köszönöm, hogy hűséges volt hozzám.”
2008-ban 41 év összmunka után, 57 évesen nyugdíjba ment, de utána is 10-12 órát dolgozott naponta. 2021. február 1-től, 69 esztendősen a szögre akasztotta a szakmát.
Miközben most is napi 10-12 ügyfél kéri a segítségét.
Persze mindenkit visszahív.
***
„Az ÁB-s tréningeken belénk sulykolták, hogy az Ügyfél az Isten. A biztosítós ne politizáljon! Ezt a munkám során mindig be is tartottam” – fogalmaz.
