Szarvas Péter polgármester kiemelte: szerencsére sokan élnek még közöttünk olyanok, akik átélték a Rákosi-korszakként elhíresült 1948-tól 1953-ig terjedő időszakot. Sokan emlékeznek a korszak diktatórikus módszereire.
– Ma Molnár Sándor emléktáblájánál a főhajtás, illetve a koszorú elhelyezése emlékezés arra a korszakra, hogy ilyen idők, diktatúra soha többé ne forduljon elő Magyarországon – hangsúlyozta a városvezető.
Az ünnepségen dr. Bácsmegi Gábor, a Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója adott történelmi áttekintést a korszakról. Mint mondta, 1948-tól központi utasításra kezdődtek azok a vegzálások, ellehetetlenítő intézkedések, amelyek azokat a parasztokat érintették, akiknek a meghatározottnál nagyobb földjük volt, vagy éppen malomtulajdonosok voltak. Őket a nép ellenségének kiáltották ki, és akiket Békés megyében is túladóztattak vagy büntettek.
– Előfordult olyan eset, hogy az adó nagyobb volt, mint a termés, így ki kellett menni a piacra és megvásárolni a terméket. Előfordult kocsikáztatás, ahol megverték a célszemélyt, vagy azért, hogy vallomást csikarjanak ki, vagy éppen, hogy belépjen a tsz-be. A kuláküldözés a családtagokat is érintette. Aki kuláklistára került, akkor ott már a középiskolában gondok akadtak, felsőoktatásról nem is lehetett szó – elevenítette fel a szörnyű eseményeket dr. Bácsmegi Gábor.
A résztvevők között volt Molnár Sándor unokája, Hajdú Károly is. Mint mondta, neki a szülei és az özvegy nagymamája mesélte el a történeteket, a későbbi időkből azonban élénk emlékei vannak.
– A hírt, hogy nagyapámat kivégezték, csak a rádióból és a napi sajtóból tudták meg. Később nagymamám kapott egy felszólítást, hogy kétszáz forintot fizessen védőügyvédi költség címén. Édesapám tanárember volt, őt megkérték, hogy váljon el fiatal feleségétől és pár hetes gyermekét hagyja magára. Édesapám akkor Köröstarcsán igazgatóhelyettes volt, de mivel nem vált el, így népgazdasági érdekből elhelyezték a Csabacsüd melletti Nagyrátára egy tanyasi iskolába – emlékezett vissza Hajdú Károly.
Mint mondta, ő maga a tragédiáról csak nyolcéves korában tudott meg dolgokat, amikor a békéscsabai temetőbe kísérve nagynénjét egy ismeretlen hanthoz, amely nagyapja titkos sírja volt. Hajdú Károly hangsúlyozta, a család bármikor is igyekezett megjelölni a sírt, mindig voltak „dolgos kezek”, akik ezeket a fejfákat kitörték. Molnár Sándort végül a rendszerváltás után rehabilitálták, a békéscsabai polgármesteri hivatal árkádsorán 2002-ben avatták fel a rá emlékező emléktáblát. Az Országgyűlés 2012-ben nyilvánította június 29-ét a kuláküldözés áldozatainak emléknapjává.
A megemlékezést Pribojszki Ferenc népzenész és Czitor Attila színművész előadása tette ünnepivé. A program koszorúzással ért véget, ahol többek között a békéscsabai önkormányzat részéről Szarvas Péter polgármester és Nagy Ferenc alpolgármester mellett is elhelyezte az emlékezés koszorúit.
Galéria
