1. Engedjük meg a gyerekeknek, hogy féljenek a koronavírustól” (cím egy online-ról).
Március 16-a óta otthonról tanul az összes magyar iskolás. Nekem úgy tűnik, gyermekünk életének a legszebb intézményesített három hetén van túl. (Noha az anyja ezt már kevésbé látja így. Én határeseten táncolok.)
2. Az utóbbi napokban legalább húsz ismerősömtől hallottam ezt a meggyőző mondatot: „Több hiteles szakember azt nyilatkozta a…”
Miközben, ha a szakemberek nyilatkozatait egy halmazba zsúfolnánk, olyan lenne, mint ahogy a marxizmus-leninizmusban tagadták az alaptézis tagadását.
3. Ugyan az év legnagyobb rendezvénye, a nemzetek tornája, az olimpia is elmarad, miközben folyton a szomszéd és a távolabbi országok koronavírusos statisztikáit elemezzük, mintha az is a hazák vetélkedése lenne.
4. Amikor az utcán egy maszkos ember rám köszön, sokszor olyan érzésem van, mint amikor egy fekete ablaküveges kocsiból rám dudálnak.
5. Az Élővíz-csatorna partján pulzáló trafikban dolgozó Zsuzsika a minap elmondta, amióta csak ők érhetnek a kaparós sorsjegyekhez, sokkal többen nyernek. Gyorsan én is vettem egy 300-ast, amelyen mínusz háromszázat hozott a konyhára.
6. Pénteken láttam a tévében a „Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni” című mozit, amelyet a második világháború befejezése után, 19 esztendővel forgattak – be jó lenne már egy szatírát írni a koronavírusról is.
(Ha sok pénzünk lenne, elhajózhatnánk… de hova, hiszen mindenhol ott van.)
