A koronavírus színe és fonákja

2020. április 5. 17:59 | Such Tamás

Noha a vírusnak színe nincs, csak maximum fonákja, összeszedtem az elmúlt három hét, saját bőrömön megélt tapasztalatait.

1. Engedjük meg a gyerekeknek, hogy féljenek a koronavírustól” (cím egy online-ról).

Március 16-a óta otthonról tanul az összes magyar iskolás. Nekem úgy tűnik, gyermekünk életének a legszebb intézményesített három hetén van túl. (Noha az anyja ezt már kevésbé látja így. Én határeseten táncolok.)

2. Az utóbbi napokban legalább húsz ismerősömtől hallottam ezt a meggyőző mondatot: „Több hiteles szakember azt nyilatkozta a…”

Miközben, ha a szakemberek nyilatkozatait egy halmazba zsúfolnánk, olyan lenne, mint ahogy a marxizmus-leninizmusban tagadták az alaptézis tagadását.

3. Ugyan az év legnagyobb rendezvénye, a nemzetek tornája, az olimpia is elmarad, miközben folyton a szomszéd és a távolabbi országok koronavírusos statisztikáit elemezzük, mintha az is a hazák vetélkedése lenne.

 

Bocibari

A naptár szerint a jövő vasárnap húsvét, Gyula napja lesz

 

4. Amikor az utcán egy maszkos ember rám köszön, sokszor olyan érzésem van, mint amikor egy fekete ablaküveges kocsiból rám dudálnak.

5. Az Élővíz-csatorna partján pulzáló trafikban dolgozó Zsuzsika a minap elmondta, amióta csak ők érhetnek a kaparós sorsjegyekhez, sokkal többen nyernek. Gyorsan én is vettem egy 300-ast, amelyen mínusz háromszázat hozott a konyhára.

6. Pénteken láttam a tévében a „Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni” című mozit, amelyet a második világháború befejezése után, 19 esztendővel forgattak – be jó lenne már egy szatírát írni a koronavírusról is.

(Ha sok pénzünk lenne, elhajózhatnánk… de hova, hiszen mindenhol ott van.)

FEL