Az itteni legelőkön ugyanis ideális táplálékot találnak maguknak, a vízen pedig biztonságban éjszakázhatnak.
Az igazgatóságu Sóstói Állattartótelepén jelentős őshonos juhállományt (cigájákat és rackákat) tartunk, melyeket a környező területeken legeltetünk. A juhok nagyon rövidre legelik a füvet, így az őszi esők hatására a zöld sarjak is hamar megjelennek. Ezek a fűsarjak kitűnő táplálékul szolgálnak a vonulásban lévő nagy lilikek számára. Nem véletlen tehát, hogy ősszel és télen minden évben népes, akár több ezres csapataik állomásoznak a kardoskúti Fehér-tó térségében. A nagy lilikek csapataiban minden évben megfigyelünk néhány fokozottan védett fajt is. Idén december 10-én a nagy lilikek között megjelent egy kis lilik, egy vörösnyakú lúd és egy apácalúd is.
A Lófogó-éri, szabadon látogatható kilátóból a nappali órákban kitűnően megfigyelhetjük, ahogyan a nagy lilikek a fűsarjakat csipegetik. Ezen a területen háborítatlanul élvezhetik a táplálkozást. A környéken közlekedő juhászoktól sem tartanak, tudják, hogy nem bántják őket, ezért akár ötven méterre is meg lehet közelíteni őket.
Idén ősszel a szokásosnál később jelentek meg a nagy lilikek. Az első jelentősebb, 500 egyedből álló csapat december elején éjszakázott itt. Novemberben is mozogtak már errefelé több százas csapatok, de nem éjszakáztak itt, mivel alig volt víz a Fehér-tóban. December elejére aztán a meder vízborítottsága megközelítette az 50 százalékot.
Az átlagos években 4-8 ezer nagy lilik tölti az éjszakát a kardoskúti Fehér-tavon. Az elmúlt években előfordult, hogy számuk a 15 ezret is meghaladta. Az, hogy mennyire népes a táboruk, elsősorban az időjárástól függ. Amikor esősebb az ősz és jelentős vízborítás alakul ki a tavon, akkor korábban és többen jönnek.
A nagy lilikek Európa északi, nyílt tundráin költenek és a hazánktól délebbre eső területeken telelnek. Vonulásuk során szívesen választják pihenőhelyül az alföldi szikes tavakat.
