(Katica a Budapesti Műszaki Egyetem első éves hallgatója; Kende tizenegyedikes, Kolos kilencedikes – mindketten a belvárosi gimnáziumba járnak. Mindhármuknak KK a monogramja, csak egyedül a jó öreg Drazsé kutyu lóg ki a sorból, habár ő is Kádár…)
behir.hu: A szüleitek meg akartak viccelni benneteket, hogy ilyen alliterált nevet adtak mindenkinek?
Kende: Úgy tudom, csak arra figyeltek, hogy mindannyiunknak ősi magyar neve legyen. Egyedül nekem van egy második a nevem, még pedig a Ferenc.
behir.hu: Hányadik Kádár Ferenc vagy?
Kende: A hetedik.
behir.hu: Te magad légy… (Bocsánat, magas labda volt.) Hogy zajlik számotokra ez a hosszú-hosszú tavaszi szünet?
Kende: Elsősorban tanulással töltjük a mindennapjainkat; azonfelül sokat vagyunk a szabadban, segítünk a kerti munkákban… Kétségtelen, hogy lelkileg nehezebb ez a bezártság-érzés, de közben azért például videóchat-formában tartjuk a kapcsolatot a barátokkal.
Katica: Miután a felsőoktatásban már régóta működik az online-oktatás, így nálunk nem volt gond az átállással. Egyébként, ahogy elrendelték az iskolák bezárását, én két nap múlva már haza is költöztem. Pest után eleinte nagyon tetszett a lényegesen csöndesebb Békéscsaba, de idővel egyre jobban kezdtek hiányozni a barátaim, a szaktársaim.
behir.hu: Szaktárs… de rég hallottam ezt a szót…
Kolos: Nekem leginkább az iskolai közösség hiányzik, illetve a mindennapos csapatsport (Kolos kosarazik). A tanulás után én is megpróbálom magam minél hasznosabban elfoglalni magam: edzek, gitározok.
behir.hu: Miképp dolgozzátok fel ezt rengeteg információt a koronavírussal kapcsolatban?
Kende: Eleinte szinte óránként figyeltük a híreket. De most már inkább arra figyelünk, hogy miképp tudjuk a legkönnyebben és leghasznosabban átvészelni ezeket a kritikus napokat. Úgy gondolom, ha mindig van mit csinálni, akkor annyira nem is nyomasztó.
Katica: Abból a szempontból szerencsésnek vallom magunkat, hogy kertes házban lakunk, így megvan arra a lehetőség, hogy külön tudunk vonulni egymástól. Továbbá tisztában vagyunk a helyzet komolyságával, betartjuk a szabályokat, és hát… várjuk a végét.
Kende: Az osztályunkban szinte minden fronton keressük egymást; simán lejön, hogy mindenki visszavágyódik az iskolába, persze nemcsak a tanulás, hanem a társasági élet miatt is. Időközben hat belvárosis társammal megpróbáltunk egy kis színt becsempészni a békéscsabai diákság hétköznapjaiba: a Facebookon Podkarantén néven működünk. Ez egy jó másfél órás műsor, amelyben számtalan hétköznapi témáról beszélünk.
behir.hu: Mi lesz az érettségivel? Több opcióról hallottam: lesz; lesz, de másképp; lesz, de nagyon másképp; lesz, de csak 2021-ben.
Kende: Nekem tizenegyedikesként is van előrehozott érettségim. Kedden írtam meg angolból az osztályozó vizsgát; gondolom, az informatikát is meg tudjuk online oldani. Inkább az idősebbeket sajnálom, nekik most sokkal nehezebb, annyiban meg talán könnyebb, hogy többet tudnak otthon tanulni.
Katica: Ráadásul milyen nehéz úgy készülni, hogy ilyenkor, normál üzemmódban, egy jó hónap múlva, azaz májusban már zajlanak az érettségik. Most teljesen más lesz, mint amikor zsinórban egy héten elmentünk négyszer a suliba, és ott voltunk több órán keresztül.
behir.hu: Írásbeli online, szóbeli skype?
Kende: Nekünk az osztályozó Google kérdőív formában zajlott.
behir.hu: De olyankor ott állhat melletted akár a nővéred is.
Kende: Igen, az még nem olyan komoly dolog.
Katica: Az egyik barátnőm bátyja skype-on védte meg a szakdogáját.
behir.hu: Drága Kolos, hogy látod, emelkedett a gitárhúr ára a tőzsdén?
Kolos: Még nem figyeltem meg.
behir.hu: Apáék miképp élik át ezeket a napokat?
Kende: Eleinte szomorúak voltak, de újra felfedeztük a kertet, mármint még jobban. A napsütés tart minket életben.
(Mindenkinek össze van karmolva a csuklója… persze a rózsabokrok miatt.)