Bécs belvárosának peremén, egy szépséges barokk park szegélyén inti magához a tekintetet a Belvedere Palota. Belső terében van Ausztria egyik legjelentősebb művészeti gyűjteményének otthona. Itt látható a világ legnagyobb Gusztáv Klimt gyűjteménye, benne olyan remekművek, mint a Csók, az Ádám és Éva, a Judith.
A kiállítás ismertetők kissé szerényen méltatják a 19. század híres osztrák festőjének, Ferdinánd Georg Waldmüllernek /1793-1865/ a munkásságát, portréinak, aprólékosan kidolgozott, kedélyes életképeinek biedermeier jegyeit.
Bécsben az 1800-as évek első felében sorra-rendre nyíltak azok a művészeti magániskolák, amelyek a merev akadémikus szemlélettel, stílussal ellentétben az egyéni élmény alakításának szabadságát hirdették. Ez volt a művészi hitvallása Waldmüller festő iskolájának is, amelybe számos magyar fiatal festő „szerezett okulást”. Közöttük volt például Haan Antal, aki Békéscsabán született, végezte általános iskolai tanulmányait, és 1862-től a hetvenes évek elejéig a város lakója volt.
Waldmüller tanítványa volt a mezőberényi születésű Orlay Petrich Soma, Petőfi Sándor nagy barátja is. Végezetül Zichy Mihályt említjük, aki jórészt mesterének köszönheti életútjának regényes alakulását: Waldmüller ajánlásával került Szentpétervárra, ahol Katalin orosz nagyhercegnő mellé szerződött, és udvari művész címet kapott.
A korszak negyvenes éveitől a kulturális fejlődés lendületében Pest-Buda kezdett elszakadni Bécstől, amelynek eddig - művelődési szempontból - „külvárosa” volt. Mind több festő érkezik a városba, közöttük Waldmüller is, aki 1857-ig rendszeresen alkotott és kiállított Pesten, nagy népszerűségben. Festményeinek jelentős része a Szépművészeti Múzeum tulajdonába került. Ezek közül kiváltképp említésre méltó egy 1846-ban festett portré pár, amely Szentgyörgyi Imre, Erdély bécsi tanácsosát és feleségét ábrázolja. A festészeti értéken túl méltatásukat az is indokolja, hogy a portrék a híres magyar Nobel-díjas tudós, Szent-Györgyi Albert dédszüleit ábrázolják.
Ferdinánd Georg Waldmüller magyarországi tevékenységéről a Szépművészeti Múzeum 1980-ban kiadott közleménye írja: „Életképei és portréi nagy hatással voltak a korabeli magyar piktúrára is... A bécsi biedermeier festészet legjelentősebb képviselőjének életét átszőtték hosszabb-rövidebb ideig tartó kapcsolatok magyar tanítványokkal, barátokkal, gyűjtőkkel vagy megrendelőkkel. ”
A bécsi mester tehát nem érezte magát idegennek Pest-Budán, ahogy tanítványai sem a császárvárosban, ahová a bennük élő művész-vágyak vitték őket.
Szemenyei Sándor
-400x225.webp)
