– Várjuk az öreg Mikulást – mondja a foglalkozás előtti pillanatokban Veres Kriszta, az intézmény vezetője. – Lesz Mikulásunk is? – kérdez vissza az első sorban ülő Gyarmati Imre. – Hááát… igen!
Majd belép egy nagyon didergő, cilinderes koma. – Itt a bohóc! – suttogja a Mikulás sapkában érkező Schwertnerné Esztike a mellette ülőnek. A fazon nagyon fázik, a hölgyek meg is melegítik a kezeit, aki hirtelen egy vidám dallamba kezd a tilinkóján.
Manó Miki nagyon fázik-zik-zik – Fotó: Such Tamás/behir.hu
– A becses nevem: Manó Miki. Én volnék a várva várt Mikulás bácsi szakállának fésülője – jegyzi meg. Hozzáteszi, ha nincs a közelében a Mikulás, és meglát egy gyönyörű hajat, megfésüli. Nyomban körbe is fésüli a nézőket; a hangulat magas fokon, akár el is vihetné a sót.
Azt követően közös, örökzöldekbe kezdenek: Kiskarácsony, nagykarácsony… Hull a terhes (nem elírás, elhallás) fehér hó… Télapó itt van… És egyszer csak nagy csilingelve megjön a nagyputtonyos. A zsebében – ami nincs is – egy kis ajándékot hoz, ami nem más, mint egy tarka kis mese.
"A kerekerdő közepén van egy házikó, amelyben a szegény Bendegúz él a feleségével és a három gyermekével. Nagy a szomorúság a házban, hiszen hamarosan itt a karácsony, de nincs fájuk. És ha sokáig keseregnek, akkor nem is lesz. De Bendegúzt nem abból fából faragták! Csip-csup a hóna alá csapja a fejszéjét és fölmegy a hegyre." Eközben Miki átveszi a fehérszakállú Mikitől a szólabdát – mondván már biztos nagyon fáradt. Miközben egy sajátgyártású pici forgószínpadon illusztrálják a történetet. S amíg Bendegúz megmássza a hegyet, Miki szimultán elmondja a három fenyő történetét.
"A hegyen sokféle népek – állatok, növények, boszorkák – élnek. És a közelmúltban egy kis cinege eltörte a szárnyát. Majdan elbotorkál a fenyőkhöz, akik lévén eladósorban vannak, azaz karácsonyfának készülnek, és a két nagyobbnál szóba sem jöhet, hogy a kis cinke felgyógyulhasson az ágaik alatt. Csak a többiek által megvetett legkisebb engedi meg."
Galéria
"Közben Bendegúz is felér a hegyre, mindhárom fenyővel elbeszélget egy kicsit. No vajon melyiket viszi haza? Naná, hogy az élő, csicsergős díszűt. És viszi is a hóna alatt… Nagy az öröm Bendééknél, szól a tilinka, táncolnak a gyerekek, és hamarosan meggyógyul a kismadár. Hiszen hol jó emberek élnek, a rehabilitáció is gyorsabb."
Huss. A mese egy csoda.
– Mindenki tisztán tartotta a cipőcskéjét és a szemüvegét? – teszi fel a mese végén a kardinális kérdést a Mikulás, a csodagyáros. – Igen! – válaszolják a nézők. – No, lássuk csak, mit rejt a zsákom! Mindenkinek hoztam egy kis ajándékot.
(A címet Veres Krisztától loptam – S. T.)
***
A három fenyőt legközelebb december 17-én, vasárnap 16 órakor a főtéren láthatjuk.
