A legenda szerint István király halála előtt Szűz Mária védelmébe ajánlotta Magyarországot, így Nagyboldogasszony ünnepe és Szent István király emléke összekapcsolódnak. Békéscsabán is elgondolkodhatunk minderről, ha a városháza előtt megcsodáljuk Máté István alkotását: István fölajánlja az országot jelképező Szent Koronát Szűz Máriának. A szobrot szemlélve érdemes felidéznünk a Boldogasszony Anyánk kezdetű éneket, mely a magyarok védelmezőjeként, Patrónájaként szólítja meg az Új Jézus anyját.
A könyörgés legkorábbi szövege 1710‒1720 táján már bizonyára létezett. Szoszna Demeter György énekeskönyvében marad ránk, mely 1734-ben került a Pannonhalmi Könyvtárba. Ha összeolvassuk a versszakok kezdőbetűit, ez a név jön ki: Bonifacius. Egy elmélet szerint Lancsics Bonifác, bencés szerzetes lehetett a könyörgés szerzője, aki 1737-ben halt meg, készült vers a keze alatt, és fönnmaradt olyan latin nyelvű disztichonja, melyben a szavak kezdőbetűi a Bonifacius nevet adják ki.
A Máriához szóló könyörgés a Szűzanya dicséretén túl a magyarság viszontagságos állapotát idézi föl. A megjelenített sanyarú helyzetben kéri a vers elmondója Mária közbenjárását. Sajátosan hangoznak a dal alábbi sorai: „Úgy vagyon mi dolgunk, mintha Aegyiptomhan, / Babylonnak Tornyát épitnénk Házánkban.” A helyzetkép azért furcsa, mert a bábeli tornyot Mezopotámiába szokás helyezni, nem pedig Egyiptomba! A költő gondolatvilágára bizonyára hatással volt a magyar krónikáshagyomány, mely a nyelvzavar tornyát Egyiptom vidékére helyezte. Megkérdezhetjük: miért megy úgy a „mi dolgunk”, mintha ezt a tornyot építenénk? Több értelmezés is elképzelhető: talán a széthúzásra, vagy a gőg bűnére utalhat a költemény? Vagy háborús állapotokra, idegen uralomra panaszkodik… ?
Szirmay Antal (1747–1812) szólásokat, közmondásokat, dalokat gyűjtött össze Hugaria in Parabolis című könyvében, mely 1804-ben és 1807-ben is megjelent. Lejegyzi benne a Boldogasszony Anyánk kezdő sorait, és „… nationalis … cantio…”-ként jellemzi, a szó korabeli értelmében tehát „nemzeti” éneknek számíthatott.
A dal eredeti szövege némileg eltér attól, ahogy napjainkban énekeljük. A régi refrén így hangzott: „Magyar országrúl, Pannóniarúl / Ne feledkezzél el árva Magyarokrul!” Az új pedig: „Magyarországról, édes hazánkról / Ne feledkezzél el szegény magyarokról.”
Szűz Mária, Isten anyja közbenjárásának kérése Magyarország legújabb kori történelmében is szerepet kapott. Amikor 33 évvel ezelőtt, 1989. június 16-án újratemették Nagy Imrét és mártírtársait, a megemlékezés egyik szónoka – Rácz Sándor – elénekeltette a Hősök terén összegyűlt néppel a Boldogasszony Anyánk kezdetű éneket. A magyarság tehát a Szűzanya közbenjárását kérve léphetett történelmének új korszakába.
Máté István csabai szobrát tanulmányozva felfigyelhetünk a szobor címére: „Államalapító Szent István.” Az államalapítás tettét nem a koronázási ünnepben ragadja meg a művész, hanem az ország felajánlásában. A király Máriára néz, aki ölében tartja gyermekét, aki az Isten Fia.
Dr. Halmágyi Miklós
