– Legújabb könyvemben arról írok, hogy az utóbbi években egyáltalán miért került reflektorfénybe a biológiai növényvédelem. Jómagam a hatvanas években, a kemény, kémiai növényvédelmi korszaknak voltam az úttörő harcosa, aztán több dolog hatására megváltozott a véleményem. A XX. század közepéig az afrikai vizenyős területeken a maláriaszúnyog terjesztette váltóláz betegség halálos volt, nem tudták gyógyítani, emberek milliói pusztultak el. Aztán 1934-ben a svájci Paul Hermann Müller felfedezte a DDT hatóanyag rovarölő tulajdonságát, amely a melegvérű állatokra és az emberre látszólag veszélytelen volt. Kiderült, hogy ezzel tökéletesen meg lehet oldani a malária problémát, ezért ő 1948-ban orvosi Nobel-díjat is kapott – idézte fel dr. Sicz György.
– Ezt követően viszont egy másik tragédia, egy másik katasztrofális folyamat indult el, ugyanis egyre több ember halt meg májcirózisban. 1963-ban az amerikai Rachel Carson felfedte a titkot és a DDT mellékhatásainak a problémáját is leírta egy könyvben, amelynek címe Silent spring, azaz Néma tavasz. Ez óriási világfelháborodást okozott, ugyanis nyilvánosságra került, hogy emberek százezrei, milliói pusztulnak el a májzsugor okozta lassú halálban. A krumplibogarat ugyanis ezzel a szerrel irtották és a burrgonyát elfogyasztó embereknek a DDT felhalmozódott a májában. Ez a felfedezés akkoriban megrengette az egész világot, és 1968-ban elsőként Magyarországon tiltották be ennek a szernek az alkalmazását – mondta el a kertészmérnök.
Dr. Sicz György hozzátette, hogy errről a témáról a kertbarát körnek tartott előadást, amelynek híre ment és több helyen meg kellett ismételnie az elhangzottakat. Az előadások hanganyagát rögzítette, majd segítőjével papírra vetették, aztán rábeszélték arra, hogy a történeti szakmai sétából könyv szülessen.
– Ebben a könyvben felfedtem azt, hogy miért jutottunk el a kémiaitól a biológiai növényvédelemig, mennyi gondot, problémát okoztunk a szintetikus vegyszerekkel az emberiségnek. Sajnos nagyon sok a méreg az élelmiszerekben, az emberek szemét ki kellene nyitni. Arra is rábeszéltek, hogy ha már felfedtem ezt a problémát, tegyek hozzá technológiai javaslatot is azokból a biológiai növényvédelemi módszerekből, amelyek már léteznek, de valami oknál fogva nem akarnak terjedni. Így készült el ez a kézirat és miután több hozzáértő, nagytudású szakemberrel elolvastattam, mindenki azt tanácsolta, hogy ez terjeszteni kellene – mondta el a szakember. Kiemelte: a kémiai védekezés nem helyettesíthető teljes mértékben, de a biológiai növényvédelmi technológiával kiegészítve, gyakorlati eredményeket lehet elérni.
– Én például az almafáimnál nem használok vegyszereket, mert egyrészt rezisztens fajtát termelek, másrészt pedig olyan módszereket alkalmazok, amik nem kívánják a kémiai hátteret, így ez az alma teljesen vegyszermentes – árulta el a kertészmérnök.
