Herczeg Tamás elsősorban megköszönte a megjelent, jó tucatnyi kollégának, hogy az adott felületükön (írott, hang vagy képi formában) hitelesen tájékoztatják, közvetítik az ő gondolatait, a vele kapcsolatos történéseket is.
Azt követően egy saját kutatása eredményét osztotta meg: a 10-11. osztályos diákok az információik zömét, manapság elsősorban nem az írott sajtóból, nem a televízióból, és még csak nem is az online-okról, hanem a közösségi oldalakról gyűjtik be.
„Pedig milyen komoly erőfeszítéseket teszünk azért – fordult a megjelentekhez –, hogy a klasszikus hírcsatornákon keresztül szólítsuk meg a polgárokat; miközben láthatjuk, hogy az elmúlt években átformálódott az információs csatornák technológiája.”
Majdan az országgyűlési képviselő beszédében a 1848. március 15-én napvilágot látott, 12 pont első pontját idézte: a „Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését.”
Mindezzel kapcsolatban megjegyezte, a sajtó útján a véleménynyilvánítás épp úgy fontos, mint ahogy a sajtó útján az információszerzés. Ez két különböző dolog, azonban mégis összefügg.
„Gondoljuk át – fűzte hozzá –: vajon kitől, mitől lehet független a sajtó? Alapvetően mit jelent az objektivitás, a függetlenség, a tárgyszerűség? Mindez értékkörtől, tőkecsoporttól, barátságtól, a saját szubjektivitásunktól is múlik. Roppant nehéz kérdés! Ab ovo:: nem létezik mindentől független hírközlés.”
Végül a koronavírus-helyzettel kapcsolatban feltette a kardinális kérdést: Vajon meddig tart a szükséges tájékoztatás határvonala, és hol kezdődik a pánikkeltés?
(Az utóbbi bekezdés dilemmáját, az asztal fölött keresztbe-kasul, olykor az abroszt felszántva, majd’ másfél óráig boncolgatták a jelenlévő hírgyárosok.)