– A maga nemében ez egy csoda, hogy 79-80 évesen így, 16-an eljöttünk – mondta Práthné Liker Izabella szervező a rendezvény után. – Ráadásul többen is lehettünk volna, ugyanis ketten balesetet szenvedtek, másnak épp nem volt jó az időpont, valaki külföldön volt… és sajnos néhányan már nem élnek.
Az 1960-ban végzett, 37 fős, IV./e-sek voltak az egyik utolsó leányosztály a Rózsa Ferenc Gimnáziumban. Az első emeleten a lányok, a másodikon a fiúk termei voltak. Elmondása szerint be hányszor felszöktek a másodikra.
– Két éve, amikor elkezdtem szervezni a 60 éves találkozót – folytatta –, előszöris bementem a Rózsa gimi jogutódjába, az Andrássyba. Ám kiderült, hogy öt év után a naplókat megsemmisítik; az érettségi törzslapokból azonban kimásoltattam a névsort. Hozzáfűzte, Mag Lenke – aki a férje révén Szalay Lenke lett, és a lányuk Szalay Kriszta, a híres színésznő – segítségével az interneten keresztül, az asszonynevek, lakáscímek, telefonszámok által fésülték össze a szombati randevút.
– Nem volt semmi, amit ez sok 80 éves „öregasszony” összevissza csivitelt – jegyezte meg. – A nagytöbbségünk már dédnagymama, illetve én dédi korú nagymama vagyok: van egy hatéves, leány ikerunokám.
A felsőfokú iskolákat követően többen pedagógusként, gyógyszerészként, orvosként, vegyészként, mérnökként, tánctanárként vagy éppen fényképészként kezdték meg a nagybetűst.
Ebben mi a pláne? – kérdeztem meg szemtelenül. – Hiszen egy gimnáziumból szinte mindenki a felsőoktatás felé veszik az irányt…
– Akkoriban nagyon nehéz volt egy főiskolára/egyetemre bejutni – magyarázta. – Mert főként a munkás-paraszt származású diákokat részesítették előnyben. Nekem az apám, noha nem értelmiségi, de vezető volt… Majd jött a papír az egyetemről, hogy megfeleltem, de helyhiány miatt nem tudnak felvenni. Azt követően jogi útra tereltük az ügyet, és csak felvettek. Elmondása szerint a párttitkár osztályfőnökük nem mindenkit javasolt a felvételire. Valakinek például azt mondta, hogy „Te ellene fordultál a szocialista rendszernek, ne is próbálkozz a főiskolával!” És jó néhányuknak bizony ezen múlt a jövőjük.
Többek között ebben az osztályban végzett dr. Janecskó Mária belgyógyász főorvos, aki az Észak-Közép-budai Centrum, Új Szent János Kórház és Szakrendelő oltóközpontjának vezetője. Sajbenné dr. Daróczi Irén ügyvéd, aki még mindig aktívan praktizál. És nem szabad elmenni Nyíri Mária mellett sem, aki a férjével, Felczán Bélával évtizedekig nevelte ki a táncosokat Békéscsabán; de mindenki a maga nemében egy csodálatos ember.
– Abban egyeztünk meg, hogy most már évente összejövünk, hiszen rohamosan közeledik a 65 éves találkozó.
***
PS.: Nehezebb volt fotózni őket, mint a kiscsoportosokat, mert mire beállítottam a baloldaliakat, és áttértem a jobboldalra… addig a baloldaliak már nem abban a pózban álltak, mert folyton sztoriztak. Vajon mit kaptak volna ezért Fáyi Kati nénitől, a testnevelőjüktől…
