– A Jókai színház fenntartója 2012-ig a megye volt, akkor átkerült az intézmény a városhoz. Az utóbbi három évtizedben Gálfy László, Tímár Zoltán, Konter László, Fekete Péter, majd 2015 vége óta ön a színház igazgatója. Korábban rendezőként, igazgatóhelyettesként is komoly szerepet vállalt az itt folyó munkában. Hogyan jellemezné a színháznak azt az időszakát, amióta kötődik az intézményhez?
– Az elképzelésem kezdetektől a közérthető művészet és a minőségi szórakoztatás. Olyan darabokat igyekszünk műsorra tűzni és magas színvonalon bemutatni, amelyeket a szélesebb közönség is megért. Az ún. magas művészi és társadalomkritikai előadásokra egy kisebb réteg kíváncsi, egy vidéki színházban ezekre nem lenne elegendő néző. Nekünk sokféle érdeklődést kell kielégítenünk, népszínházi koncepciónkkal arra törekszünk, hogy minél több embert becsalogassunk a színházba. Közben azt is szem előtt tartjuk, hogy mindig magas minőséget nyújtsunk. A stúdiószínházunkban – amely a különleges darabok színhelye – szintén színvonalas, közönségbarát műsort alakítunk ki, hogy a befektetett munkának ott is meglegyen az eredménye. Kiemelten fontosnak tartom a magyar színdarabok bemutatását – az elmúlt 7 évben a repertoárunk közel 70 százalékát ezek tették ki. Emellett pedig olyan kuriózummal is szolgálhattunk, mint Szente Bélának a Békéscsaba újratelepítéséről szóló Szárnyad árnyékában című darabja, de Pozsgai Zsoltnak a reformáció tiszteletére írt Szellemúrnő című darabja is kötődött a városhoz. Szintén nagyon fontos a gyerekdarabok színrevitele, hogy „kineveljük” a közönségünket, hiszen ha a gyerekek jó színházi élményt kapnak, valószínűleg a későbbiekben is szívesen járnak majd színházba.
– Számos formában megszólítják a közönséget. A színház házhoz megy program részeként például oktatási intézményekben mutattak be darabokat, a pandémia idején pedig a város különböző pontjain vittek színt a bezártságtól beszürkült napokba.
– Mindig keressük azokat a lehetőségeket, amelyekkel minél több formában eljuthatunk a közönséghez. A színház házhoz megy programmal komplett előadásokat vittünk el az iskolákba díszletekkel, jelmezzel, ami sokkal nagyobb élmény, mintha valamilyen órakeretben beszélnénk a színházról. A koronavírus-járvány miatti kényszerszünetben, amikor nem jöhettek az emberek a színházba, jó volt legalább az ablakaik alatt szórakoztatni őket.
– Ön a Színitanház vezetője is. Hogyan alakult az iskola működése az elmúlt időszakban?
– Fekete Péter a 2007-2008-as tanévben bővítette a Szíinitanház képzését, behozta a színháztechnikai képzést, a designer képzést, illetve a táncos képzést. Miután megváltoztak az OKJ-s képzések követelményei, a designer és a táncos képzés sajnos kiesett, így maradt a színészképzés és a színház-technikus képzés, ezeket ma is gőzerővel folytatjuk. Elég egyedi Magyarországon, hogy nálunk a szakmai gyakorlat az előadásokban zajlik. Mivel ezek hetven százalékban gyakorlati képzések, így lehet a legjobban, élesben megtanulni ezeket a szakmákat.
– A Heti és a Csabai Mérlegben rendszeresen jelentkezik a színház rovata, megjelennek a színház műsorai. Tudja-e segíteni valamilyen formában a városi újság az önök munkáját?
– Ma már az online térhódításával talán kevesebben vásárolnak újságot, de a Csabai Mérleget minden békéscsabai háztartásba kiviszik, így sokat tud nekünk segíteni. Jó érzés, hogy sárga újságon keresztül olyan helyekre is eljut a hírünk, ahová egyébként talán nem jutna el. Békéscsabán egy nagyon jó társulat működik, sok fiatallal, remek színészekkel, szerethető emberekkel, örülök, hogy ezt a társulatot vezethetem, és örülök, ha írnak a munkánkról.
