– Akkoriban Krisztián már Pesten dolgozott, de a hétvégi próbákra és a meccsekre mindig hazavonatozott – meséli Zanócz Robi, a Puding zenekar ex-énekese (Krisztián volt a gitáros.) S mivel újfent NB I-es lett a csapat, bíztunk benne, hogy hátha lesznek olyan meccsek, mint Szarvas Jancsi időszakában, így mindehhez mi is valamit hozzá akartunk tenni.
A Pudingot Dénes Zoltán, az akkori klubelnök teljesen véletlenül egy fővárosi rendezvényen látta először. Nyomban szimpatikus lett neki az együttes – mi több, régi ismeretségben állt a Zanócz családdal –, akik könnyen meggyőzték a dal elkészítéséről.
– Egy jó hét múlva Krisztián a vonaton jött hazafele, s kezdetben néhány szófoszlányt írt egy helikonos dobozra – mondja. – Végül a nótát a Pásztor Józsi-féle Pick Dáma jobb egyes fakkjában kalapáltuk össze. Majd az esti próbán a zenekarral felvettük egy kazettára, és elvittük Zolinak, akinek nem volt sok ideje, mert másnap indultak Horvátországba nyaralni.
Később Dénes Zolinak tetszett a felvétel, és bevállalta, hogy állja a stúdió költségeit. A klubelnök a nyaralásról azonban nem jött haza; tragikus hirtelenséggel elhunyt a szállodájában.
– Közben már a nyakunkon volt a bajnokság – folytatja –, és Kerekes Györgyné Juditot választották meg klubelnöknek. Hamarosan ott ötletelgettünk négyen – Kerekesné Juditka, Keresztúri Bandi, öcsém és én – a Márvány cukiban. Kitaláltuk, hogy jöjjön be néhány focista a stúdióba, akik majd beszállnak a refrénbe.
Az Előre csak a stúdióért fizetett, illetve Krisztiánnal kaptak egy-egy szezonbérletet. A zenészeknek annyi volt a kikötésük, hogy a dalt ingyen csak a helyi rádiókban játszhatják. Rá egy évre változott a vezetés. A Zanócz tesók hiába kértek bérletet, de nem kaptak, mert már senki nem ismerte őket.
Az Előre bő 10 év múlva egy újabb indulóval rukkolt elő, de a szurkolók ragaszkodtak a régihez.
***
Nem mellesleg, Zanócz Robi ötlete volt, hogy az 1994-es meccseken – amikor a Pásztor csapat átlagban 5-2-re vert mindenkit – fúvósokkal színesítették meccs hangulatát. Amikor támadott az Előre, a Bíró Tomi által vezetett bő tucatnyi rezes ember mindig a Fehérvári indulót játszotta. Csoda, hogy nem szakadt le a tribün.
(Ők voltak azok – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
