2015. november 20., késő délután. Mindenki feszült, operatőrök, riporterek szaladnak a végtelen hosszúnak tűnő folyosón. Már megy egy ideje a visszaszámlálás, egyre többen néznek az órára. Minden megvan? Át kell nézni még egyszer a szöveget? Be lett csatolva az a kábel a helyére? Biztos jók így a fények? Adáskijátszó rendben? Tuti megy a rögzítő? Miért ilyen a hang?!
Ezek a kérdések cikáztak a kollégák között, és bár tudtuk, persze, hogy minden a helyén, mert az első adást megelőző két hónapban már vagy ezerszer megnéztük, leellenőriztük, ki- és lepróbáltuk az összes folyamatot, azért csak motoszkált némi bizonytalanság mindenkiben, meg az is, hogy „nem szabad elcseszni, mert meg kell mutatni!”. Mármint mégis kinek? És minek? Hát azoknak, akik azzal kürtölték tele a várost, hogy amit mi csinálunk, semmi más, csak egy béna YouTube csatorna, meg hogy minek még egy tévé, három évet sem húznak ezek.
Pedig húztunk. Hármat. Meg még hármat és még hármat. És valahogy a 7.Tv mára nemcsak egy béna YouTube csatorna, hanem az egyetlen, működő helyi tévé Békéscsabán, amit azért ne vegyünk olyan természetesnek abban az időszakban, amikor egymás után szűnnek meg a helyi csatornák.
Mi van emögött a 10 év mögött? Ha a puszta számokat nézzük, elkészült 2610 Híradó, valamivel kevesebb Aktuális, 522 Kezdőkör sport- és ugyanennyi Művészbejáró kulturális magazin.
Csak a híradóban több, mint 18 ezer tudósítást készítettünk, a nyersanyagok százezres nagyságrendben (percben mérve) csücsülnek a szervereken. Ahhoz ugyanis, hogy 1,5-2,5 percben összefoglaljunk egy-egy eseményt vagy témát, bizony sokszor órákon át forognak a kamerák, hétköznapokon, hétvégéken, karácsonykor, húsvétkor, nemzeti ünnepeken, késő este vagy kora reggel, télen, nyáron, hóban, ónosesőben, viharban és forróságban, de persze ezeknél kellemesebb helyeken is. Utóbbihoz azért hozzáfűzném, hogy higgyék el, egy órákon át tartó konferencia is embert próbáló lehet, ha az ember sarokba van szorítva egy zsúfolt teremben, közben pedig akad valaki, aki mindenféle módon igyekszik akadályozni a munkát. Tegyük hozzá a sportmérkőzéseket, melyeket gyakran élőben közvetítünk, s melyeket komoly felkészülés előz meg a hazai és a vendégcsapatból – mert akármennyire is gondolja úgy a néző, hogy mikrofonba beszélni bárki tud, próbáljon csak meg úgy 90 percet szövegelni a lelátón, hogy százszázalékban a játékra koncentrál és képben is van a játékosokkal, nemcsak a mezszámokat mormolja.
Mielőtt bárki félreért, ezzel csak azt akarom írni, hogy egy-egy adás mögött bizony komoly meló van, amihez kell a jól összeszokott társaság és az olajozottan működő munkafolyamatok. És persze, persze, 10 év az nem fél évszázad, de igenis ez az a pont, ahol közhelyesen, de meg lehet állni egy pillanatra, és azt lehet mondani, hogy nahát, ezt mind mi csináltuk? Máris 10 éves a tévé és a behir.hu? A Csabai Mérleg elmúlt már 34 éves? Hogy repül az idő!
A szerkesztőség tényleg egy kis családdá vált az elmúlt évtizedben: együtt éltünk meg örömöt és bánatot egyaránt. E falak között szövődtek életre szóló barátságok és szerelmek, volt részünk nem egy, nem kettő, hanem lassan tucatnyi gyermekáldásban, és ahogy az lenni szokott, sok könnyben, fájó búcsúban is. Persze nemcsak a közös élmények kötnek össze bennünket, hanem az is: hiszünk a tájékoztatás fontosságában, és abban, hogy bármi álljon is előttünk, egy jó közösség bármit átvészel. Erre rímmel szlogenünk is: Rólunk, nekünk!
Boldog születésnapot, 7.Tv!
