Egy békéscsabai ismerősöm ismerőse mesélte: lépcsőházuk új közös képviselőt kapott karácsonyra, mégpedig egy fiatal, talpraesett, erdélyi származású nőt. (Jelen esetben a származás lényegbevágó.)
A hölgy egyik első, nagy lépése az volt, hogy lecseréltette a faleveles kukatároló ajtajain a zárakat, ugyanis sokadmagával belefáradt abba, hogy hetek óta térdig állt a kukák körül a hulladék.
De mielőtt lecseréltette volna a zárat…
Az egyik este épp vitte le a szemetest, amikor a faleveles tárolóban meglátott két, a sötétben bujkáló, zseblámpás alakot, akik gátlástalanul öntötték a padlóra a kukák tartalmát.
Ekkor először magyarul szólt rájuk, hogy „Azonnal csináljanak rendet!”; mire az egyik románul azt mondta a társának, hogy „Nyugi, ez úgy sem ért minket!”. Erre a nő az anyanyelvükön rávágta: „Dehogynem! Nagyon is értem, amit mondanak! Rendőrt hívok, ha nem szedik össze a szemetet!”.
És a romániai állampolgárok engedelmeskedtek.
Másnap lakatost hívott.
