Vozár M. Krisztián Bécsbe készül, de csak jövőre!

Krisztiánnal egy általánosba jártunk; tegeződünk.

– Miért éppen Bécs?

– Egy hetet voltunk Bécsben nászúton, és nagyon megtetszett nekünk. Illetve én, mint keszthelyi gyerek…

– Keszthelyi?

– Csabán születtem, majd a szüleimmel odaköltöztünk, és nyolcéves voltam, amikor hazajöttünk. Kicsi koromban nagyon sokat jártunk Bécsbe, és már akkor elvarázsolt a város miliője. Most is otthon éreztük magunkat Bécsben. Ráadásul én elég jól beszélem a nyelvet, Hencsó meg angolból jó, de tuti, hogy könnyen megtanulja a németet is.

– Hol dolgoznátok?

– A nászúton egy magyar területre tévedtünk, és Heninek kapásból lett volna egy állása egy galériában. (Heni Medgyesegyházán rajztanár, Krisztián a Premier Szakgimnáziumban tanít.)

– Apropó! Két művész jó kombináció?

– A legjobb! Ezelőtt 10 évvel biztos, hogy nem működött volna a kapcsolatunk, mert én vadabb természetű voltam; nyilván azóta a feleségem is érettebb lett.

– Feleségem… de szép szó!

– Szeretem, büszke vagyok rá! Én is magyar gyerekkel foglalkozhattam volna, noha, ahogy mondtam, tudok németül.

– Majd add ki ukázba, hogy magyarul csak káromkodni szabad! Szóval pénteken még azt mondtad, hogy idén mentek. Miért változott meg a tervetek?

– Miután vasárnap rám írtál, elkezdtünk „kattogni”, és végigbeszéltük az éjszakát, de eldöntöttük, hogy még egy évet várunk. Én továbbcsiszolom a németet, járni fogok beszédtanárhoz, hogy még határozottabb legyek a motivációs előadásaimban, továbbá elkezdek egy vállalkozási alapismeretek OKJ-s képzést.

Ráadásul Heni egy jó ideje elkezdett portrékat festeni, noha még keresi a hangját, de... Sőt, a minap megfestett egy pipacsos mezőt, majd kiposztolta az FB-re, azóta öten rendeltek belőle. És ne tarts nagyképűnek, de…

– Ismerlek, nekem lehetsz az.

– Amikor néhány éve elkezdtem a bárzongorázást, néhány ezer forint volt a tiszteletdíjam, ma pedig egy-egy alkalommal szinte megkeresem a havi fizetésemet. Békéscsabán talán én dolgozom a legdrágábban, viszont igyekszem értéket teremteni.

– Mert Tóth Peti az USA-ban van.

– Na, jó… szeretnék én úgy játszani.

– De ha elmész, akkor megint egy színfolttal halványabb lesz a város.

– Ez nem színfolt kérdése.

– Sokan visszaakarnak majd tartani.

– Á-á-á!

– Fanatikus vagy?

– Ebben igen! 42 vagyok, és most érzem magam a legjobban, mert egy nagyon jó társam van. És Hencsiben az a jó, hogy bárhová eljönne velem. Bécs ráadásul közel van, és egy igazi európai város. Kell ennél jobb hely?