A gyanútlan olvasó főleg azért gondolta azt, hogy Krisztián ismét az oltár elé vezette Henit, mert először épp a covid első hullámának a kapujában mondták ki egymásnak a boldogító igent – két tanú előtt. (A jó másfél évtizedes ismeretségünkből kifolyólag Krisztiánnal tegeződve beszélgettem.)
– Hol és mikor találkoztatok?
– 2016 nyarán, amikor esténként a Művészkávézóban zongoráztam, Hencsi sokszor eljött a barátnőjével. Egyébként már korábbról ismertük egymást, és mivel tudtam, hogy rajztanár, megkértem, hogy készítsen nekem egy logót. Úgy volt, hogy a borozóban összefutunk maximum egy fél órára, hogy felvázoljam az elképzeléseimet, és egyszer csak azt vettük észre, hogy órák óta beszélgetünk.
Majd a következő hetekben rengeteget messengereztünk. Persze egyikünk sem gondolt arra, hogy ez akár egy komolyabb kapcsolatba is fordulhat – szimplán szimpatikusak voltunk egymásnak. De hamarosan egy pár lettünk és idővel összeköltöztünk.
– Ki a sas és ki a nyúl?
– Ja… azt csak poénból írtam. Ami egyébként óriási kapocs köztünk, hogy mindketten szeretjük a művészetet: a zenét, a festészetet, az irodalmat stb.
– Milyen, amikor két művész egy pár?
– Ő a racionális, én az úgymond rizsázós karakter. Időközben rengeteget tanultunk egymástól, és szeretjük, elfogadjuk a másik művészetét. Érdekes, amikor összejöttünk, csak tájképeket készített, portrét nem. Most már azt is.
– Jó hatással vagy rá. Hogy kérted meg Heni kezét?
– Több mint három éve, egy vasárnap reggel felkeltem, és arra gondoltam, hogy milyen klassz lenne megházasodni. Egész nap ezen agyaltam, és este megkérdeztem, hogy hozzám jönne-e? És igent mondott. Imponált neki, hogy nem voltam erőszakos.
– Arra emlékszem, hogy épp a pandémia elején volt az esküvőtök.
– Ráadásul decemberben még senki sem tudta, hogy március 20-án itt covid lesz. Fel is merült, hogy változtassunk, hogy nagyobb csinnadrattát akarjunk. Megdumáltuk, hogy igazából ez nekem jó, mert másnap töltöm be a 40-et.
– A 40. szülinapodra kaptál egy feleséget.
– Igen. Sokan meg is kérdezték: nem bántuk, hogy csak négyen voltak?
– Kell, hogy sokan legyenek?
– Attól függ, ki mennyire szereti a csillogást. Van-e annyi jófej ember a rokonságban, akik akár a legnehezebb pillanataidban is mindig ott voltak melletted? Ha nem, akkor felesleges meghívni 70-80 embert.
– Ezért volt indokolt, hogy most megerősítettétek az összetartozásotokat.
– Azt is csak poénból írtam ki, hiszen a feleségem tesója nősült. A ceremónia után azt kérdezte Hencsi, hogy „Elvennél még egyszer?” Mire rávágtam: „Persze!” Amúgy sokan megkérdik, hogy otthon is ugyanúgy mosolygunk, mint a képeken?
– Otthon is ugyanúgy mosolyogtok, mint a képeken?
– Igen, keveset veszekszünk; ha igen, akkor három perc alatt elmondunk egy Petőfi verset, csak rockosabban. Majd rájövünk, hogy ennek semmi értelme. Ha fél órát vagyunk rosszban, az is ok. Mindkettőnk számára fontos a nyugalom.
– Kisbaba-projekt?
– Örülök, hogy az elmúlt két évben nem született meg, mert a covid ideje alatt nagyon sok volt a stressz és a félelem. Szegény épp, hogy napvilágot lát és már maszkban lett volna? Most már szerintem jó helye lenne a babának.
-400x225.jpg)
