„A tudatos fásítás az 1800-as évek közepén, szimultán a vasútállomás, illetve a Fiume Hotel megépülésével kezdődött Békéscsabán – meséli Szelekovszky László. – Általában, amikor az urak Pestről Nagyváradra utaztak, akkor mindig itt szálltak meg. Ezáltal a városi vezetők fásítási és építkezési programokba kezdtek, mert addig a város egy kis falu volt.”
Akkoriban a csabaiaknak jóval nagyobb kertjük volt, ahol szinte mindent megtermeltek magunknak – zöldséget, gyümölcsöt. Idővel azonban ahogy feldarabolták a telkeket, nagyon sok gyümölcsfa kikerült az utcára. Ami manapság nem annyira előnyös, mert lepotyog a szilva, a körte, az alma… és jönnek a méhecskék. Ráadásul közterületen permetezni nem szabad – fűzi hozzá.
„Persze voltak jó elgondolások is – folytatja –: a hársfák, platánok telepítése, amelyek keményen kibírják az időjárást. A vérszilva is gyönyörű, csak ősszel egy kicsit undok, mert a piros levele beteríti a várost. Továbbá szépek a japán akácok, valamint a főtéten az ostorfák.”
A jelenhez lépve megjegyzem, gyönyörű rózsaszín koronába borult a Degré utca, amelyhez hozzáfűzi, „az a vérszilva, ilyenkor tavasszal díszít a legjobban”.
Továbbá megemlítem, városszerte nagyon sok a halvány rózsaszín, kisvirágú cserje, fa; azzal kapcsolatban elmondja, azok Mirabolán szilvák (vadszilvák), tervszerűtlen ültetések, szaporodások. Ma már azonban sokan főznek belőle pálinkát. Magától terem, és kitűnő alany, mert bele lehet nemesebb szilvát is oltani. Ilyenkor pompomnak, vagy menyasszonynak hívjuk a fát.
„Annak ellenére, hogy a Mirabolán vad, nem egyszer virágzik – fűzi hozzá. – A fagy miatt hoz egy elővirágzást; ha netán lefagy, akkor ismét virágzik, és még van egy harmadik virágzása is – így védekezik az időjárás ellen.”
Elmeséli, korábban a berényi főtéren páfrányfenyőket ültettek, amelyek mindenféle szén-monoxidos közeget kibírnak. Azonfelül egész évben nagyon szépek: a sárga levelei ősszel díszítenek, és nagyon finomak teának – jó a hajszálerekre.
„A fák is emberek, csak egy kicsit merevek.
Az emberek is fák, csak még nincs rajtuk virág.”
(a debreceni Kaptár zenekar egyik nótája – még a ’90-es évekből)