– Úgy tudom, a vívás előtt úsztál.
– Valóban, először úszó voltam, azt követően két évig teniszeztem, és a nővérem hatására, általánosban, harmadik osztályban elkezdtem vívni. Eleinte csak heti egyszer jártam, mert párhuzamosan teniszeztem is, és egy év múlva már full time-ban toltam a vívást.
– Egészen érettségiig a csabai egyesületnél maradtál.
– Igen, Békéscsabán, az Andrássy gimiben érettségiztem, majd ahogy felvettek a Pázmány jogi karára, átigazoltam a Honvédba.
Fotó: csakahonved Facebook oldala
– Mióta vagy válogatott?
– Gyakorlatilag már kadét korom óta korosztályos válogatott vagyok. A felnőtt válogatottban először a 2023-as Buenos Aires-i világkupán mutatkoztam be. Az olimpián csak tartalék voltam, és mivel Európában rendezték az ötkarikást, így nem vittek ki. Ha azonban bármi történik, akkor egy kétórás repülőúttal simán kimehettem volna Párizsba. A 2024-2025-ös szezont viszont már végig vívtam: az Eb-n egyéniben, a vb-n pedig csapatban, mert Nagy Dávid olimpiai bajnok vívó társammal megosztva kaptuk meg ezt a két világversenyt.
– Hogy érzed magad ebben a csapatban?
– Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy egyáltalán lehetőséget kaptam ebben a szezonban a világversenyeken, és szerencsére éltem a lehetőséggel. Eddig ez a legjobb szezonom: 42. vagyok a világranglistán, ami elég volt ahhoz, hogy a magyar válogatottba beverekedjem magam. Azonfelül az, hogy egy vb-n én is képviselhettem az olimpiai bajnok férfi párbajtőr csapatot, az még hatványozza az élményeket.
– Azt tudom, hogy a japánok a vízipólóban nagyon kellemetlenek.
– Ez a vívásban is jellemző rájuk: a kultúrájukból adódik, hogy rettentően küzdenek és nem adják fel, de szerintem nem verhetetlenek. Érdekes, az olimpia után kétszer is találkoztunk velük, és mindkétszer megvertük őket, most azonban nagyon éhesek voltak arra, hogy visszavághassanak, és sajnos sikerült nekik. A döntőben én nem kaptam szerepet, csereként a kispadon ültem.
– Mi a távlati célod? Olimpia?
– Egyértelműen a 2028-as, Los Angeles-i olimpiai a cél. A vívás miatt egy kicsit a háttérbe szorult az egyetem, de szép lassan haladok vele.
Keszthelyi Zsombor (b), Andrásfi Tibor, Siklósi Gergely és Koch Máté – Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
