A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Kis-Sárrét az ország egyik vidrákban leggazdagabb területe. Mivel ezek a menyétfélék télen fokozott nászviselkedést tanúsítanak, így ilyenkor könnyebb őket megfigyelni.
A vidrák vízi életmódjukból adódóan kiválóan úszó, búvárkodó emlősök és kitűnő hőszigetelő bundájuk van. Általában főleg éjszaka aktívak, de a téli nászidőszakban nappal is sokat mozognak, ezért könnyen megleshetjük őket. Fészkük rendszerint közvetlenül a vízparton található, s előfordul, hogy a fészek egyik kijárata a vízbe vezet.
A Kis-Sárréten belül a Sebes-Körösön, és szinte minden vizes élőhelyen előfordul. Gyakori a kis vízfolyásokon (Toprongyos, Kórhány, Holt-Sebes-Körös, Köles-ér), a mocsarakon és vizes élőhely-rekonstrukciókon (Ugrai-rét, Sző-rét), valamint a halastavakon és az azokat összekötő csatornarendszereken. Jelenlétéről lábnyomai és jellegzetes ürülékhalmai árulkodnak.
Alapvetően kétéltűekkel (békákkal) és halakkal táplálkozik, jelentős például az ezüstkárász-fogyasztása. Emellett a pézsmapockokat és a méretben alkalmas vízimadarakat is megeszi.
A vidráknál a párzás kitüntetett időszaka a február illetve a kora tavaszi időszak, de egész évben előfordulhat vidranász. A hímek magányos állatok, nem vesznek részt az utódok felnevelésében. A kölykök egyéves korukig az anyjukkal maradnak. Egy vidramama általában 2-4 utódot nevel fel.
Érdekesség, hogy a vidrák rendkívül játékos állatok. Szeretnek hemperegni a hóban, lecsúszni, leszánkózni a partoldalakon. Télen, ha a vizek már befagynak, a vidrák saját váraik előtt lihogókat, lékeket tartanak fenn, itt lehet legkönnyebben megfigyelni őket, amint vidáman pancsolnak, örömfürdést rendeznek.
Globális értelemben véve a vidraállományt leginkább az élőhelyek eltűnése veszélyezteti, de itt a Kis-Sárréten ez szerencsére nincs így. Ami viszont nálunk is veszélyt jelent rájuk, az az, hogy a vizes élőhelyek közötti vándorútjuk gyakran keresztezi a műutakat, ahol elgázolhatják őket.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság
