Idén ötödik alkalommal rendezték meg a Verbunkos találkozót az Esély Pedagógiai Központban, kedden. A kezdeményezés öt évvel ezelőtt azzal a céllal indult, hogy megemlékezzenek az 1848-49-es forradalom és szabadságharcról.
Széll János etnográfus muzeológus a rendezvényen elmondta, hogy már nagy hagyományai vannak az eseménynek: évről évre lelkes padagógusok készítik fel a diákokat az ünnepségre. Mint mondta: az eseménynek nem a versenyzés a lényege, hanem az, hogy találkozzanak egymással az iskolák diákjai és közösen emlékezzenek meg nemzeti ünnepünkről.
– Évszázadokig komoly hagyománya volt a verbuválásnak Magyarországon. A verbuválás mindig toborzást jelentett, vagyis a haza védelmére hívta fel a lakosságot. Ez azonban változott, egészen más volt az újoncozás akkor, amikor bizonyos nyomással, idegen hatalmak érdekében történt. A verbuválásról csodálatos emlékek maradtak fenn a kuruc korból és igazán szép emlékek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakából, amikor Kossuth Lajos hívó szavára százezrek mozdultak meg az országban. Mindig felemelő dolog számomra visszatérni ezekhez a diákokhoz, hiszen mindig nagyon komolyan készülnek a produkcióikra – fogalmazott Szél János, aki hozzátette: nagyon fontos, hogy a mai ifjúság találkozzon azokkal az értékekkel, amelyek az utóbbi időben háttérbe szorultak a nevelésben. Ilyen tartja például a haza szeretetét, valamint a hazafiságra való nevelést.
Sallainé Benke Edit tanár, az esemény szervezője a programot ismertette. Elmondta, hogy az ünnepségen három kórus adta elő produkcióját: a diákok Gyuláról, Békésről és Sarkadról érkeztek, immár negyedik alkalommal.
– Ők nem csak verbunkosokat hoznak ezekre az alkalmakra, hanem mozgásos produkciókat is. Ezen a napon a sarkadiak például egy zászlótáncot adtak elő, míg a gyulaiak modernebb zenekari művekből állították össze előadásukat. A mi diákjainkra pedig a klasszikus népdalok a jellemzőek – árulta el a szervező.
Sallainé Benke Edit szerint a gyerekek mindig nagyon lelkesek. Kiemelte: azért indult el öt évvel ezelőtt a program, mert meg akarták cáfolni azt a nézetet, miszerint a gyerekek nem szeretnek énekelni. A pedagógus negyven év alatt azt tapasztalta, hogy a gyerekek kifejezetten szeretnek énekelni, sőt, a fiúk kiemelkedően élvezik. Az ő iskolatípusukban zömében fiúk vannak, így az ő kedvenceik a katonadalok.
