-1280x720.jpg)
Velkey Gábor 1987-től az MTA regionális kutató központjában dolgozott, közben 1994-től önkormányzati képviselőként, bizottsági elnökként tevékenykedett a közgyűlésben. 2002-től 2006-ig Békéscsaba alpolgármestere, 2007-től 2010-ig pedig országgyűlési képviselő volt. Jelenleg a kutatóközpont tudományos munkatársa, főiskolai docens és óraadó tanár.
– 1994-től vett rész aktívabban a közéletben. Milyen emlékeket őriz abból az időszakból?
– Az önkormányzatban az 1994-től 2002-ig tartó időszak volt a legszebb számomra, amikor képviselőként, bizottsági elnökként és frakcióvezetőként tevékenykedtem. Akkoriban öröm volt a közéletben dolgozni, mindenki próbálgatta, hogyan lehet a demokráciát a gyakorlatban megvalósítani. A közgyűlést jó hangulat, együttműködés, tartalmi viták jellemezték. Én leginkább a humán területen dolgoztam; az oktatásban és szociális szférában is számos új dolgot találtunk ki és próbáltunk megvalósítani a szakapparátussal, a szakmai szervezetekkel, a civilekkel és a különböző politikai csoportokkal egyeztetve.
– Később alpolgármester, majd országgyűlési képviselő volt.
– Miután 2002-ben az első Fidesz-kormányt leváltották, elindult egy, a másikat ellenségnek tekintő és lejárató politikai gyakorlat. Az alpolgármesterséget azért vállaltam mégis, mert voltak olyan terveim, amelyeket szerettem volna megvalósítani. Jó érzés, hogy ezek nagyrészt sikerültek. Sportfejlesztések, sportprogramok indultak el, megépült az atlétikai pálya, idejött a vízilabda válogatott, elindítottuk a vívócsarnok megépítését, itt volt kézilabda Európa-bajnokság, a Tour de Hongrie is érintette Békéscsabát, műfüves pályák épültek (pedig még nem volt uniós forrás), és még sorolhatnám. Akkor lett a városé a Balassi, megépült az Ibsen, rengeteg fejlesztés történt az oktatásban, és a szakképzésben elindult egy komoly innováció. Kimondottan jó kapcsolatunk volt az egyházakkal és a civil szervezetekkel. 2007-ben a parlamentbe kerülésemre hivatkozva mondtam le az önkormányzati mandátumról, de ez azért sem esett nehezemre, mert akkorra már a létrejött többséget csak a saját véleménye érdekelte, megszűntek az értelmes viták, veszekedni, kekeckedni pedig soha nem szerettem. Amikor a parlamentbe kerültem, már az is leszálló ágban volt. Az ottani munkát úgy fogtam fel, hogy jó törvényeket kell hozni, mert azzal tudok a legtöbbet tenni – rengeteg módosító javaslatom volt, aktívan vettem részt a vitákban, ám ezek még többnyire szakmai alapú viták voltak, ahol az érvek játszották a fő szerepet, nem a szembenállás. A „politikai cirkusz” akkor sem érdekelt. Ma is büszke vagyok rá, hogy kimondottan jó személyes kapcsolatba kerültem akkori ellenzéki és kormánypárti politikusokkal is, mely kapcsolatok ma is megvannak.
– Jó ideje ismét a tudományos munka és a tanítás tölti ki az életét. Emellett jól megfér az extrémsport is. Hogyan?
– A mai politikában az az egyik legnagyobb hiba, hogy aki belekerül, azt tartja a legfontosabbnak, mindent arra tesz fel, függő helyzetbe kerül, görcsösen ragaszkodik a pozícióhoz, a hatalomhoz és nem tud kiszállni. Amikor a közgyűlésbe kerültem, mellette főállású kutató és óraadó tanár voltam, amikor pedig a parlamentben voltam, akkor is publikáltam. Bár kimondottan szerettem a közéletben dolgozni, mindig kutatóként és tanárként tekintettem magamra. A közéleti feladatokat pedig négy évekre kaptam, így nem volt csalódás, amikor vége lett. Most is szeretem a munkám, jól érzem magam a bőrömben, a politikába pedig azért sem kívánkozom vissza, mert az a mai veszekedős, gyűlölködő, az együttműködés, párbeszéd helyett a másik lejáratására, megsemmisítésére törekvő szemlélet távol áll tőlem, és hihetetlenül káros a társadalom egészére – miként az a lebutított kommunikáció is, ami a mai politikát jellemzi. Közben 2011-ben megszereztem a PhD-t, ez segített abban is, hogy gond nélkül visszailleszkedjek a kutatásba. Mivel közben a gyerekeink felnőttek, több szabadidőm lett. Elkezdtem biciklizni, majd bekerültem egy olyan békéscsabai társaságba, ahol triatlonosok is vannak. Mivel a politikából jöttem, először kicsit bizalmatlanok voltak velem, hiszen léteznek politikusok, akik a sportot is a saját népszerűsítésükre használják. Aztán látták, hogy nálam ez nem így van és befogadtak. Tavalyelőtt megpróbálkoztam a rövid távú triatlonnal és váltóval, tavaly pedig, 57 évesen megcsináltam a teljes távú Ironman-t, ami hihetetlenül nagy élmény.
– Hogyan látta képviselősége, alpolgármestersége idején a helyi újság szerepét, és hogyan látja ma?
– A Heti Mérleg tudatosan törekedett arra, hogy a döntések előkészítésébe is beavassa az olvasót, és ne csak az önkormányzattal foglalkozzon, hanem mindennel, ami a várost és lakóit érinti. Az akkori Mérleget nyitottnak, együttműködőnek minden színt megmutatni akarónak éreztem. Az újságot itt írták, itt tördelték, itt nyomtatták és az itteni emberekről szólt. Úgy gondolom, egy városi újságnak ma sem csak az önkormányzatról, nem a politikusokról, hanem a városról kell szólnia. Emellett okosan kell(ene) egyensúlyoznia ahhoz, hogy ne billenjen el az egyik irányba.
Egy 1995-ös közgyűlés rövid összefoglalója Velkey Gábor oktatási bizottsági elnökkel:
