A Csabai Csirkefogók gyermek és ifjúsági csapata is megmérettette magát a tornán. A csabapolo.hu írására hivatkozva többek között megjegyeztük, míg a külföldi együttesek (bolgár, román stb.) még javában benne vannak a bajnokságban, addig a hazaiak alig két hete jöttek vissza a vakációjukról. Valaki például a múlt hét elején mászott ki a Balatonból.
(Fodor Ádám és kis… pardon középcsirkéi – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
A fürdő büféi előtt végig ment egy nagy tévé, így többek között pénteken sokan azon követhették Kós Hubert óriási hajráját. Szombat délelőtt 11 óra körül viszont aki élt – és nem a medencében – mozgott, ott szurkolhatott a magyaroknak. A sors fintora azonban az volt, hogy a csabai gyerekek épp egy időben ugrottak a válogatottal a vízbe. Ezzel szemben a kicsiknél még egy perccel rövidebbek a negyedek, mint a felnőtteknél. Tehát volt némi sansz arra, hogy valamit még elcsíphetünk közvetítésből.
Mondjuk az első csel az volt, hogy vagy öt perccel hamarabb kezdődött a szentesi összecsapás, de mégis egy-egy középkezdés lötyögve indult be. Ugyanis mind a bíró, mind a jegyzőkönyvvezető szimultán két derbit nézett. Persze ez ilyenkor teljesen normális. A jegyzőkönyvvezető nem egyszer megfedte a kollégáját, hogy előre elárulta az eredményt, mivel a sípmester mobiljára néhány másodperccel hamarabb befutottak a hírek, mint a másik asztali gépére.
(Vajon a spori melyik meccs miatt izgul? – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
És amikor vége lett a játéknak (a csabaiak 20-8-ra megverték a Zemplént), mindenki uccu a kivetítőhöz, ahol már több százan tomboltak. Az utolsó negyedet sikerült elcsípni, az állás 7-7 volt, egyértelműen forrásponton a hangulat. Az utolsó etapban is a két válogatott végig fej-fej mellett haladt, és egál (10-10) is lett a küzdelem vége. Ekkor jött az orosz rulett, azaz megkezdődtek a büntetődobások.
Közben a kivetítő előtt ülő több száz skacnak sikerült némileg egy kis fukuokai atmoszférát teremteni. Visítottak a magyar találatnál, visítottak, ha kimaradt a görögök lövése, visítottak, amikor Vogel Soma megfogta (négyszer is!) a labdát, óóó-ztak egy mellélövésnél stb. És csendre intették egymást, szinte koncentráltak, amikor egy magyar pólós lőtt vagy épp Soma védett. Siker!
Galéria
Mindenki röpködött. Mindenki pörgött. Mindenki mindenkit ölelgetett. Az ellenfelek bajtársakká váltak. A kedvenc bíróinkat meghívtuk egy sörre. A nap is egyre szebben sütött. Hirtelen Szentes lett a világ közepe. Sőt, a kupa ideje alatt a fürdőfelszereléseket áruló standon a címeres válogatott gatya ára is 9-ről 15 ezer forintra emelkedett. Egyértelműen a vízilabdájában él a nemzet, és innen egy szebb világ köszönt ránk.
Közben maradt minden a régi. Hazafele rajtunk kívül, mint mindig, mindenki paréjul viselkedett az utakon. A városban nem volt karnevál. És a 17-eseket sem állították meg a szurkolók. A sarki kocsmában néhány arc a Diósgyőr – Puskás Akadémia foci vetélkedőt nézte.
Egyszer még a labda is elaludt.
