A csabapolo.hu tudósítására támaszkodva vasárnap beszámoltunk az eredményekről, ezúttal a gyerekek utolsó meccséről, az izraeli Hapoel Beit Yitzhak elleni bronz-derbi hangulatát idéznénk fel.
Elöljáróban a „kicsik” csoportjában 10 egyesület indult, így két ötös csoport haladt párhuzamosan egymás ellen. A csirkéknek már az első meccsre sikerült behúzniuk a nagyváradi Crisul Oradeát, akik később meg is nyerték a tornát.
Nem volt elég baj a csabaiaknak, hogy a váradiak nagyok, erősek és ügyesek voltak, de legalább még verekedtek is. Majd a meccs utáni pacsizás közben diplomatikusan néhányan azt mondták a magyarországi magyar tesóknak, hogy „Sz***k vagytok!”. (A szépek szót is be lehetne helyettesíteni a mondatba, de mivel nem lányok voltak, hanem karcos csávók, így pont nem arra gondoltak.)
Azt követően a kiscsirkék úgy megrázták magukat, hogy a következő négy meccset simán vitték. Többször dupla annyi gólt szórtak az ellenfeleiknek, mint ahányat kaptak. És a legjobb mérkőzés egyértelműen a fentebb említett bronzmeccs volt.
A Csaba általában mindig rozsdásan kezdett. Az első egy-másfél negyedig még szoros volt az állás. Majd beindult a henger. Az izraeliek ellen sem volt másképp, 5-2-re vittek, amikor az ellenfél alig két perc alatt két találatot is szerzett. Ekkor egy kicsit rezgett a léc és történt egy s más – nemcsak a vízben, hanem a lelátón is.
A meccs előtt az ifjúságiak már egy másik medencében megszerezték a bronzérmet. Majd amikor kifújták magukat és túl voltak már mindenen, úgy a gyerek meccs második etapjában – épp a krízis pillanataiban – átsétáltak a fedettbe. Először csak szolidan leültek a karzatra, majd látva, hogy az izraeli haderő araszol fölfele, beindultak.
(Volt, hogy három edző instruktálta a gyerekeket – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
Eleinte a „Harjá, Csaba!” klasszikus rigmus jött néhány torokból, majd önmagukat feltúrbózva, iszonyú izmosan, a meccs végéig az „előéneklő” csak annyit mondott, hogy „Békés:”, mire a kórus: „Csaba!” Illetve a gólok után a centerek kereszt- és beceneveit skandálták: Zulu-Zulu-Zulu… Domonkos-Domonkos stb.
Ami nagyon érdekes, hogy általában a kicsik bálványozzák a nagyobbakat, de ez most fordítva történt. Ezt nem lehet tanítani, ez nagyon belülről jött. A szülői torkok csak kullogtak utánuk.
A következő, a döntő párharcot a Szentes vívta a Nagyváraddal, és egy szentesi srác megkérdezte Zimbrán anyukától, „Majd nekünk is így fogtok szurkolni?”
„Hááát…”
Galéria
