A szerző egy német, pontosabban szász főpap volt: Thietmar, Merseburg püspöke. 1018-ben halt meg. Krónikáját latin nyelven készítette a Merseburgi püspökség és a szász királyok történetéről. Püspökként nagyúr volt, aki nem maga körmölte a krónikáját, hanem diktálta. Később átolvasta a munkát, és kiegészítéseket írt bele. Két sor közé közbeszúrva olvassuk krónikájában Waic (Vuaic) nevét. A teljes mondat ekként szól: „Az említett császár kegyéből és bíztatására pedig a bajorok hercegének, Henriknek a sógora, a saját országában püspöki székeket létesítő Vajk, koronát és áldást nyert.” (Ford. Thoroczkay Gábor.)
A császár, akit a fenti mondat említ, III. Ottó (983–1002). Az ő bíztatására koronáztatta meg magát Vajk. Ottó császár másodfokú unokatestvére volt IV. Henrik bajor herceg, aki Ottó halála után német király lett. Henriknek ugyan volt más sógora is, a Waic nevű sógor azonban, aki püspökségeket alapított, és koronát nyert, a magyar Szent István lehet, aki Henrik lánytestvérét, Gizellát vette feleségül.
Thietmar krónikája másik pontján megemlékezik a „pannón királyról”, aki ugyancsak Szent István királlyal lehet azonos. Az elbeszélés szerint a lengyel fejedelem, Boleszláv saját területének, és a magyarok földjének határán rábízott egy várat egy bizonyos Procui nevű úrra (senior), aki a pannón király anyai nagybátyja volt, és a király korábban már elűzte őt saját területéről. A király a határ melletti várból is kikergette nagybátyját, annak foglyul ejtett feleségét pedig ajándékként, tehát váltságdíj nélkül adta ki a legyőzöttnek. A krónikás megjegyzi: „Sohasem hallottam még másról, aki ennyire kímélte volna a legyőzötteket, így ezért a fentebb említett várban, miként másokban is, neki adta meg Isten a kitartással elért győzelmet.” (Ford. Th. G.)
Thietmar tehát hangsúlyozza Szent István királynak a kegyes voltát. Nem kései legendaíró dicséretéről van itt szó, hanem egy kortárs történetíró jellemzéséről. Ez annál is figyelemre méltóbb, mert Thietmar számos kortársáról ellenszenves képet fest krónikájában. Az anyai nagybácsit, akit a király már korábban legyőzött, a magyar forrásokból ismert erdélyi Gyulával szokás azonosítani.
Thietmar megemlékezett a „pannón király” apjáról is, akit Deuvix-nek (Deuuix, Deuiux) nevezett. Ő Géza fejedelemmel azonosítható. Deuvix felesége Beleknegini, aki Thietmar szerint harcos módjára ülte meg a lovat. Ő valószínűleg a magyar hagyomány Saroltjával egyezik. Thietmar negatív színekkel mutatja be a „pannón király” szüleit. Fiuk, István mégis szent emberré vált, akinek tiszteletére Magyarország számos településén emelt szobrokat az utókor.
Békéscsabán Máté István szobra előtt emlékezhetünk a szent királyra.
Dr. Halmágyi Miklós
Waic neve, részlet Thietmar krónikájából (Forrás: mgh-bibliothek.de/etc/thietmagn/thietmar071b.jpg)
