Kevésbé ismert tény, hogy Gizella fivérét, István király sógorát, Henrik német császárt ugyancsak szentté avatták. Henrik 1024. július 13-án halt meg, vagyis idén van a halálának 1000. évfordulója. A kerek évforduló alkalmat kínál, hogy összehasonlítsuk a szent sógorok – István király és Henrik császár – alakját.
István és Henrik egyaránt tisztelték Szűz Máriát. Első királyunk életében Mária mennybe vételének – Nagyboldogasszony ünnepének – jelentősége emelkedik ki. István ezen a napon – 1038. augusztus 15-én – halt meg, és a legenda szerint halála előtt Szűz Mária, Krisztus anyja oltalmába ajánlotta országát, miként ezt a csabai szoborcsoport is megjeleníti. István sógora, Henrik 1002-ben Szűz Mária születésének ünnepén, szeptember 8-án foglalta el a német trónt Aachenben: ezzel mintegy ő is a Szűzanya védelmébe ajánlotta uralmát. Császárrá 1014-ben koronázta őt a pápa Rómában.
István és Henrik egyaránt alapítottak püspökségeket, bár István király többet, mint a sógora. Henrik egyházszervező munkájának magyar vonatkozása is van. Amikor 1007-ben a frankfurti zsinaton keresztül vitte a bambergi püspökség alapítását, a magyarok érseke, Anasztáz is jelen volt. Henrik földi maradványait halála után a bambergi székesegyházban helyezték nyugalomra. A 13. században lovasszobrot állítottak fel a templomban – ez a „bambergi lovas” – mely a kései hagyomány szerint Henrik sógorát, Szent István ábrázolja.
István és Henrik erős akaratú, ugyanakkor igényes lelkületű emberekként állnak előttünk. István a legenda szerint „mindig úgy viselkedett, mintha Krisztus ítélőszéke előtt állna”. Henrik pedig egy oklevél szerint számon tartotta, hogy Krisztus megítéli őt tettei alapján. Kortárs forrás szerint Henrik és felesége szegények élelmezését is vállalták. Istvánról is olvashatjuk legendájában, hogy éjszaka kiment adományt adni a koldusoknak.
Különbségre is rámutathatunk: Istvánt komoly embernek ábrázolja a legenda, Henrik esetében azonban mosolyáról, sőt humoráról is szól a hagyomány.
A békéscsabai Szent István szobron, a koronázási palást utolsó sorában István király és Gizella királyné képe között látható egy névtelen ifjú alakja, aki valószínűleg fiukkal, Szent Imre herceggel azonos. Imrét, István fiát a legkorábbi források Heinricus, Henricus néven említették: bizonyára nagybátyja, Henrik király nevét adták neki, bár Imre nevének más eredeztetése is létezik.
Szent Henrik tiszteletének némi Békés megyei vonatkozása is van. A ma Békés megyéhez tartozó Eleken az 1920-as években harangot alapítottak Szent Henrik tiszteletére. Az egyik első német telepest, aki a 18. században Elekre érkezett, Heinrich Hammernek hívták. Neki nyilván Henrik császár volt az égi pártfogója. Ezzel magyarázható, hogy Heinrich Hammer családja, – e sorok írójának felmenői – elődjük védőszentjéről nevezték el a harangot.
Augusztus 20-án Szent Istvánra királyra emlékezik a magyarság. 2024-ben érdemes sógorára, Szent Henrikre is gondolunk, halála ezredik évfordulója alkalmából. István és Henrik békés viszonya segítette a fiatal magyar királyság megerősödését ezer évvel ezelőtt.
Dr. Halmágyi Miklós
Krisztus megkoronázza Henrik királyt. A Regensburgi Sacramentarium ábrázolása (kép forrása: Wikipedia)
