Csütörtök estére meghívást kaptunk arra a vacsorára, amit a Vakok és Gyengénlátók Békés Megyei Egyesület szervezett a tolerancia napja alkalmából.
Közel húsz fő gyűlt össze az egyesület egyik termében, hogy elfogyasszunk egy "láthatatlan vacsorát." A vacsora ott volt, azonban mi nem láttunk semmit, ugyanis megérkezésünkkor egyesével vittek tovább minket két szobán keresztül a harmadikba, ahol - mint később kiderült - szépen megterített asztalok vártak. Mindenkit egy egyesületi tag vitt a helyére és ültetett le. Ezután elkezdődhetett a vacsora. A helyzeten javított, hogy tizennyolcan voltunk a szobában, így azért nem volt annyira ijesztő a szituáció. Az első pillanatokat viccesnek is nevezhetnénk - én például kétszer nyúltam bele a gyümölcskrémesbe. Pár perc tapogatózás után és miután megkaptunk az utasítást - miszerint 12 óránál a rizs van, 6 óránál pedig a hús - szépen lassan elkezdtünk enni.
A jó hangulatú vacsora alatt Ádász István - a jelenlévők között az egyetlen, aki közel 20 éve vesztette el látását - segítette a boldogulásunkat a tányér körül.
Aztán jött a kérdés: Mit látunk? Amire elsőre egyértelmű választ adtunk: semmit! Hamar kijavítottak minket, ugyanis a sötétség az, amit "láttunk".
A vacsora befejeztével felkapcsolták a villanyt és néhányan elmondták, hogy milyen hatások érték őket, vagy azt, hogy milyen volt átérezni azt, amit a vakok és gyengén látók mindennap éreznek, tapasztalnak, látnak.
A békéscsabai egyesület a tervek szerint a jövőben is szervez majd hasonló, érzékenyítő programokat.
