Kéri Gáspár fotográfus, kulturális újságíró a megnyitón úgy fogalmazott, már a kiállítás plakátja is előrevetítette a délután különös atmoszféráját. Egy kék biliárdasztal és egy aszfaltba ragadt villa – két hétköznapi, mégis talányos részlet – egymás mellé helyezve hirtelen többet kezd jelenteni önmagánál. Mintha a világ megszokott tárgyai egy pillanatra kizökkentek volna a helyükről.
Ez a kizökkenés a két alkotó fotográfiáinak is egyik kulcsa. Krajcsó László New York utcáin bolyong, Gajda Barnabás pedig többek között a Békéscsaba és Budapest közötti vonatutakon figyeli a körülötte elsuhanó tájat és az ember belső utazását. Két földrajzilag távoli világ, mégis egyetlen közös alak rajzolódik ki: a sétáló, a kereső, az úton lévő ember.
Krajcsó László Reverberation című sorozata két New York-i utazás anyagából áll össze. A 2013-ban és 2024-ben készült felvételek egy olyan várost mutatnak, amelyben az alkotó tudatosan hagyta magát elveszni. Nem előre meghatározott útvonalat követett, hanem kilépett a hotelből, és hosszú órákon át gyalogolt a metropoliszban. A város labirintussá vált, amelyben a fotós egyszerre volt jelen és láthatatlan.
A képek hátterében Paul Auster világa és Pilinszky János költészete is felsejlik. A megállás nélküli bolyongás egyfajta meditatív állapottá válik, amelyben a külvilág zaját lassan felváltja a figyelem különös csendje. A fotós ilyenkor egyszerre szemlélő és vadász: vár, figyel, majd egyetlen reflexszerű mozdulattal rögzíti azt, amit a város egy pillanatra felkínál.
A Reverberation képein üvegfelületek, tükröződések, egymásba csúszó épületek és városi karakterek rétegződnek egymásra. A látvány olykor szinte vizuális rejtvénnyé válik. New York egyszerre ismerős és megfejthetetlen, mozgalmas és személytelen, monumentális és tele apró, jelentéktelennek tűnő történetekkel.
Éppen ilyen történet egy aszfaltba ragadt villa is. Egy eldobott étkezési eszköz, amely a városi rohanásban talán senkinek sem tűnne fel. A fényképezőgép keresőjén keresztül azonban hirtelen mikrodrámává változik: a nagyvárosi lét abszurditásának és eldobhatóságának sűrű, egyszerű jelévé.
Gajda Barnabás Half-known, azaz Félig ismert című sorozata jóval halkabb világba vezet. Itt nincs felhőkarcolókkal teli metropolisz, helyette vonatablakok, egyszerű terek, tompa fények, hétköznapi utcarészletek és elnyúló utazások jelennek meg. A távolság ezúttal nem elsősorban kilométerekben mérhető.
Gajda fotográfiáinak egyik legfontosabb témája ugyanis az a különös állapot, amikor csak testben vagyunk jelen valahol. A képek nem kínálnak kész történeteket. Inkább kérdéseket hagynak maguk után, és éppen ettől válnak nyugtalanítóan ismerőssé.
Kéri Gáspár, Krajcsó László és Gajda Barnabás – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Az alkotó számára az irodalom is fontos inspirációs forrás. Hermann Hesse, Jack Kerouac és Albert Camus művei a gyökértelenség, a kívülállás és az állandó úton levés gondolatát erősítik fel. Kerouac Úton című regényének szellemisége különösen közel áll ehhez a sorozathoz: nem feltétlenül a megérkezés a fontos, hanem maga az út.
Gajda Barnabás elmondása szerint ebben az anyagban egy kereséssel foglalkozik, miközben maga sem tudja pontosan, mit keres. Talán éppen ez adja képeinek szabadságát. Békéscsaba vagy Budapest, London vagy Manchester – a helyszín végül másodlagossá válik. Az számít, hogy az ember úton van, figyel, és közben valami ismeretlen felé halad.
A két alkotó pályája ráadásul személyesen is összekapcsolódik. Krajcsó László egykor Gajda Barnabás tanára volt Békéscsabán, később kollégákká váltak, ma pedig együtt is tanítanak. Fotográfiai gondolkodásuk ugyan eltérő, de abban hasonlítanak egymásra, hogy mindketten hagyják, hogy a világ vezesse őket a képhez.
Galéria
A megnyitón Imre György, a Békéscsabai Fotófesztivál egyik életre hívója köszönetet mondott a két kiállítónak és Kéri Gáspárnak, hangsúlyozva, hogy a tárlattal ismét kortárs fotográfia érkezett Békéscsabára. A kiállítás egyúttal annak a reményét is kifejezi, hogy ez a hagyomány a következő években is folytatódik.
A Húsz kép végül nem egyszerűen két fotográfus húsz felvétele. Inkább húsz megállás egy hosszú úton. Krajcsó László a metropolisz geometrikus zajában, Gajda Barnabás pedig a csendesebb, belső tájakon keresi ugyanazt: azt a pillanatot, amikor a megszokott látvány hirtelen mássá válik.
A tárlat arra hívja a látogatót, hogy ne siessen. Álljon meg a képek előtt, időzzön el a tükröződésekben, a félhomályos terekben, a furcsán elhelyezett tárgyakban. Mert lehet, hogy éppen akkor történik valami, amikor már azt hisszük, mindent láttunk. A felismerés ugyanis gyakran nem a válaszban, hanem a bizonytalanságban születik meg.
A Húsz kép című kiállítás október 18-ig tekinthető meg a Csabagyöngye Kulturális Központ Békéstáji Galériájában.
