Ez év augusztus közepén érdekes cincérfajról készült fotót kapott a Munkácsy Mihály Múzeum muzeológusa. A békéscsabai Petró Attila által készített fotón a nagy daliáscincér (Acanthocinus aedilis) nősténye látható, amely eddig ismeretlen volt Békés megyéből.
E közepes méretű (12-24 mm hosszú) bogárfaj legfőbb jellegzetessége, hogy testéhez viszonyítva neki van a leghosszabb csápja a hazánkban élő cincérek között. A hímek csápjainak mérete a testhosszuk akár ötszörösét is elérheti, míg a nőstények esetében ez általában 1,5-2-szeres. Testük színe jól beleolvad a fenyők kérgének szín és mintavilágába, így pihenő helyzetben nem könnyű kiszúrni egyedeiket. Lárváik fenyők ágaiban és törzsrészében a kéreg alatt fejlődnek. Elsősorban kidőlt vagy legyengült fákat károsítanak. Mivel alapvetően erdeifenyőhöz vagy más fenyőféléhez kötődik, így felmerül a kérdés mit keres itt a Délkelet-Alföld központjában, ahol fenyőkkel csak parkokban, kertekben vagy faiskolákban találkozhat. A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy tüzifával vagy egyéb faszállítmánnyal kerülhetett be például Romániából vagy a Dunántúlról. Azonban azt sem lehet kizárni, hogy egyes helyeken, mint a parkokban vagy kertekben előforduló fenyőkön ideiglenesen vagy tartósabban is meg tudott telepedni ez a nem mindennapi bogárfaj. Ez utóbbit erősíti, hogy alapvetően a város szerte ültetett erdei és fekete fenyő fajokat kedveli, míg lucfenyőt kevésbé. Márpedig Románia felől leginkább lucfenyő szállítmányokkal számolhatunk. Tömeges elszaporodásától így jelentősebb kártételüktől nem kell tartanunk. Ha találkozunk egyedeikkel, csodáljuk meg, de ne zavarjuk őket. Elpusztításuk tilos, hiszen a nagy daliáscincér törvényes oltalom alatt álló védett bogárfaj.
A megtalált példány érdekessége, hogy nagyon kései, hiszen nyár derekára rendszerint már lerakják petéiket és elpusztulnak. Ez történhetett a fotón látható állattal is, amely másnapra a fotózás helyén maradva elpusztult, és mára bekerült a múzeum gyűjteményébe, mint bizonyító példány. A bizonyító példányok megőrzése többek között azért is fontos, mert így egy későbbi alaposabb vizsgálattal (pl. genetikai) kideríthető honnan is származhatott ez az egyed vagy ennek elődei.
