Ugrai Gáborral az egyesület irodájában beszélgettünk.
– Nagyon szeretek olvasni, ez talán nem meglepő egy történelem tanártól, egy pedagógustól. Azt gondolom, hogy az én generációm még a könyveken és a könyv alapú olvasáson nőtt fel. Számomra egy kaland, amikor elmegyek egy könyvesboltba vagy esetleg megrendelek egy könyvet és azt el tudom hozni. Ugyanakkor a könyv illata is egyedülálló. A könyvnek teljesen más illata van, akárcsak egy új autónak. (Nevet.) Új autóillatot még nem, azonban új könyvillatot már nagyon sokszor éreztem. Gondban is vagyok egyébként, mivel otthon nem fér már a saját könyvtáramba több könyv, ezért bevittem az iskolába. Visszakanyarodva az eredeti témához, egyébként azért is nagyon szeretek könyvet olvasni, mert a kezembe tudom venni ezt a tárgyat. A telefont is a kezembe tudom venni, de a könyvben meg tudom jelölni, hogy hol tartok. Én könyveket úgy olvasok, főleg történelmi témájúakat, hogy aláhúzok benne információkat. Lehet az egy-egy szó, amit nem tudok, hogy mit jelent. A későbbiekben vagy akár azonnal megkereshetem azt az adott szót és már legközelebb értem az egész szöveget – mondta.
A történelem tanár hozzátette, reggel felkeléskor és este lefekvéskor is rendszeresen lapozgatja az éppen aktuálisan olvasott könyvet, majd rámutatott a kezében lévő könyvre, amit mindig nyári nyaraláskor olvas el.
– Most ez a könyv a kedvencem. A Hunyadi címet viseli. Bán Mór, aki Bán János néven kortárs író, úgy tartja, hogy a mi történelmünk tele van hősöknek, pozitív es jó dolgokkal csak néha, sőt, nagyon ritkán beszélünk róluk. Ő azt mondta, hogy igenis beszélnünk kell azokról a történelmi alakokról, akik valami nagyot hajtottak végre nemcsak Magyarországra, hanem egész Európára nézve. Legjobb példa erre Hunyadi és az ő családtörténete. Azt mondta Bán Mór, hogy jó, akkor Hunyadi Mátyás történetét meg kellene írni. Na, de már ha Hunyadi Mátyásról írunk, akkor mindenképpen kell írni Hunyadi Jánosról, mert nélküle nem fog működni. De ha írunk Hunyadi Mátyásról és Hunyadi Jánosról, akkor Corvin Jánosról is kell írni. Így neki látott az anyaggyűjtésnek Hunyadi Jánosról. Ez a 12. könyv, a 12. kötet és mindegyik ilyen vastag, több száz oldal. Még egy pozitívumot szeretnék felhozni a könyvek mellett, mégpedig azt, hogy nagyon jól néznek ki a könyvespolcon egymás mellett – fogalmazott humorosan.
A teljes beszélgetésünket majd egy nyári adásunkban, a Művészbejáró című magazinunkban láthatják majd olvasóink, nézőink.
