– Talán mindenki tudja Trianon kapcsán, hogy a történelmi Magyarországnak a kétharmadát elcsatolták. Mi alapján szabták meg a határokat?
– Bár a trianoni békeszerződés nagyon sok mindent tartalmazott a hadseregtől kezdve, a nyersanyagokon, nemzetközi szerződéseken át a jóvátételig, de természetesen mindenkit az érdekel, hogy a határok hol húzódnak, és az érdekelte akkor is. Fontos kitérni arra, mi nem döntött a határok meghúzásában: ez pedig az etnikai hovatartozás. Tehát sajnos a párizsi békekonferencia nem foglalkozott azzal, hogy hol laknak magyarok, és hol nem. Ennek a legjobb példája a magyar-román határ, ami nem is olyan messze van tőlünk. Hiszen ha belegondolunk abba, hogy Nagyszalonta 1920-ban szinte teljesen magyarlakta volt, ez nem számított, mégis Romániához került. Ami döntött nagyon sok helyen a határok meghúzásában, az a stratégiai közlekedési útvonalak megléte volt. Jelen esetben például a vasútvonal. A vasútvonalra szüksége volt Romániának mindenféle indokok alapján. És azt mondták a győztesek, nem baj, hogy ott mögötte nagyon sok magyar lakik, ez kell a győztesnek, akkor ezt megadjuk neki. Ugyanilyen volt fent Felvidéken például a Duna: a Dunát akarták a csehek határnak. Az nagyon nem foglalkoztatta a győzteseteket, hogy a Dunától északra színtiszta magyarok laktak, többek között az én nagyszüleim is.
– Mikortól vehettek részt a magyar küldöttek a tárgyalásokon?
– Ez egy nagyon jó kérdés, ugyanis a trianoni békeszerződésnek a legnagyobb problémája, hogy a magyarokat nem hívták meg. 1919 januárjában összeülnek a győztesek, és csak a győztesek! A veszteseket nem hívják meg. A magyarok csak egy év múlva tudnak kimenni. 1920 januárjában indul el Apponyi Albert, Bethlen István, Teleki Pál vezetésével. Egyébként többen vannak térképészek, statisztikusok, tolmácsok – nagyon sokan mennek ki Párizsba. Zárójelben teszem hozzá, hogy egy hotelben tartották őket, szinte ilyen házi őrizetben. Nem engedik ki őket, nehogy találkozzanak újságírókkal, nehogy elmondják, hogy milyen sérelem érte a magyar népet, a magyar nemzetet. Amikor kimennek Apponyiék, akkor kész tények elé állították őket. Tehát közölték velük, hogy ezek lesznek a határok. Egy lehetőségetek van, aláírni ezt a bizonyos békeszerződést. Tehát nem volt beleszólásunk abba, hogy hol húzódjon a határ. Történészek azt mondják, hogy egy döntési lehetősége volt a magyarságnak, aláírni vagy nem aláírni. Egyébként a békeküldöttségben felmerült, hogy ne írjuk alá. Voltak, akik támogatták ezt. És végül úgy döntöttek, hogy alá kell írni, nincs más lehetőség. A történelemben nincs ilyen, hogy mi lehet volna, ha. De ők azt mondták, hogy még rosszabb lett volna. Akár a határokra vonatkozólag, de akár az utódállamokba került kisebbségre vonatkozólag is. Ilyenkor rögtön azt szokták mondani, hogy bezzeg a törökök sem írták alá a békét. Hozzáteszem, hogy aláírták, csak később egy jobb szerződést tudtak kicsikarni. De ahogy Teleki Pál fogalmazott, nekünk nincs egy kis-ázsiai sivatagunk, ahova visszavonulnánk. Tehát a törökök teljesen más politikai, és teljesen más földrajzi környezetben voltak, mint mi magyarok itt a Kárpát-medencében.
– Hogyan lehetséges az, hogy a soknemzetiségű monarchia korábbi kisebbségei mégis követeléseket fogalmazhattak meg Magyarországgal szemben?
– Szóval mi az oka Trianonnak, gyakorlatilag innen is kezdhetnénk az egész történetet. Vannak történészek, akik azt mondják, hogy visszakerülnénk a török korba, abba a török korba, ami alapvetően megváltoztatta Nagy-Magyarország nemzetiségi összetételét. Ez magyarul azt jelenti, hogy a magyarság a saját országában kisebbségbe fog kerülni. 50% alatt van körülbelül a magyarság számaránya. Ez önmagába nem lenne probléma. Jön az 1848-49-es szabadságharc. Sajnos itt már Erdélyben, a Délvidéken nemzetiségi atrocitások vannak, magyarokat ölnek, vagy románokat ölnek a nemzetiségük miatt. Gondoljunk Jellasicsra, a horvát bánra, akik horvátként megtámadják Magyarországot. Óriási sérelmek vannak. A 19. század elején pedig megjelenik a nacionalizmus. Megjelenik az az eszme, hogy a nemzeteknek joguk van önálló államot létrehozni. És ha belegondolunk abba, hogy Nagy-Magyarország határai mellett megjelenik például Románia, – még Erdély nem az övé – majd megjelenik Szerbia. Ezek az országok követeléseket tesznek le azon területek felé, ahol az ő polgártársaik élnek. Ott vannak a csehek például a monarchiában, aki a dualista monarchiát egy trialista monarchiává, tehát egy háromközpontú monarchiává próbálják átalakítani. Ez nekik nem fog sikerülni. Aztán úgy érzik az I. világháború után, hogy itt a lehetőség, itt az alkalom megszerezni ezeket a területeket.
– Békés megye az egykori ország közepén helyezkedett el, és a határok átszabásával a keleti szélére került. Milyen hatással volt ez a környékre, Békésre?
– Nagyon érdekes, hogy mindig 1920-ról beszélünk, meg beszélünk az első világháborúról. De az 1918 és 1920 között történtek nagyon nincsenek kibeszélve. Úgy fogalmazott egy fiatal történész, hogy a háború az gyakorlatilag a háború után kezdődött. Hiszen Békéscsabán fizikailag nem volt jelen a háború, nem lőttek. Amikor a gyerekekkel szoktam beszélgetni erről, hogy szerintetek hogy élik át a korabeliek az I. világháborút, mindig az a legelső, hogy lőnek az utcán. Csabán nem lőnek az utcán. A legnagyobb riadalmat egyébként az 1915-ben felrobbant István malom okozta, mindenki azt hitte, hogy ideért a háború. Nem ért ide. Tehát nem lőnek gyakorlatilag a háború alatt nálunk. Természetesen érzékelik a háborút a csabaiak, hiszen viszik el a férfiakat katonának, rettegve olvasgatják a veszteséglistákat. De fizikailag nincs itt a háború. 1918-ban véget ér a háború, viszont Békés vármegyében akkor kezdőik. Jönnek haza a katonák például. Azok a katonák, akik megszokták, hogy a problémákat fegyverrel intézzük el. Jönnek haza, és hallják a híreket, hogy az intéző nem adott elég élelmiszert az asszonynak, vagy kevés földet utaltak ki nekik. Hogyan oldjuk meg a problémákat? Fegyverrel oldjuk meg. Jön a tanácsköztársaság, jön a vörös terror. Szerencsére Békéscsabán csak egy hónapig tart. De túszokat szednek, erőszak van, megfélemlítés van. Ezután sem lesz jobb, bevonul a román hadsereg. Botbüntetés, fosztogatás, túszok szedése. És így érkezünk meg 1920-hoz. Amikor az ember olvasgatja a korabeli újságokat, akkor naiv rácsodálkozással olvassa. Zárójel, nekem nagyon könnyű, mert tudom, mi fog történni. De ők nem tudták. Nagyon reménykedtek abba, hogy a megszállás az csak egy ideiglenes állapot. Hogy ilyen döntést nem hozhatnak a békekonferencián, ahogy a kérdésben is elhangzott, hogy majd Békés vármegye középről az ország határa mellé fog kerülni. És döbbenten veszik észre, hogy alá kell írni ezt a békeszerződést, és döbbenten veszik észre, hogy határmenti vármegye leszünk. Békéscsabának nagyon nagy kapcsolatai voltak Araddal, Temesvárral, Nagyszalontával. Ezek megszűnnek, ezeket elvágják. Nagyon sok idő kell, míg újraépülnek ezek a kapcsolatok.
– Sok család is elszakadt egymástól. Hogyan kell ezt elképzelni? Teljesen elszakadtak, nem tudtak kapcsolatot sem tartani? Vagy megtalálták azért ennek a módját?
– Mindig megtalálták ennek a módját. A magyar ember nagyon leleményes, és hozzáteszem, hogy a vasút, a MÁV-osok ebben nagyon sokat segítettek. Hiszen ők a vonatot átvezethették a határon. Nagyon sok üzenetet, nagyon sok csomagot vittek, persze vállalván azt a kockázatot, hogy ha lebuknak, akkor bizony a román hatóságok fegyelmi tárgyalást tartanak ellenük. A határ meghúzása után mindenki elgondolkozott azon mind a két oldalon, hogyan tovább. Akik a túloldalra kerültek, akik az elszakított területekre kerültek, azoknak két lehetőségük volt. Menni, vagy maradni. És ezek borzasztó nehéz döntések. Tehát gondoljunk bele abba, hogy aki ott marad, az vállalja, hogy hűségnyilatkozatot tesz az új utódállamnak. Hogy ezt neki alá kellett írnia. Vállalnia kellett, hogy a gyerekét például nem tudja magyar nyelvű iskolába íratni. De azt mondta, hogy itt maradok, mert itt vannak a születtem, itt vannak az őseim eltemetve. Van, aki átjött. Van, aki azt mondta, nem vállalom, nem maradhatok ilyen helyzetben, ilyen környezetben. Rengeteg menekült érkezett az országba. Történészek véleménye szerint 350-400 ezer ember. Hozzáteszem, hogy nagyon nagy problémával küszködött a kisebb Magyarország, hiszen gondoljunk bele abba: mit csináljunk ennyi emberrel, hol lakjanak ezek az emberek, hol dolgozzanak. Egy részük vagonlakó volt. 100 évvel ezelőtt jelent meg a Körösvidék című újságban, hogy békéscsabai vasútállomáson 26 vagonban laktak emberek. Gondoljunk bele, hogy ők hogyan mosakodtak, hogyan mentek mosdóba. A gyerekek, akik ott laktak a vagonokban, milyen balesethelyzetnek voltak kitéve, hiszen ez egy működő vasútállomás volt. Zárójelbe teszem azt is hozzá, hogy a magyar kormány nagyon nem örült a menekülteknek. Több oka volt ennek. Az egyik az, hogyha nagyon sok magyar jön el az elszakított területekről, akkor nem lehet hivatkozni arra, hogy ott bizony magyarok laknak. A másik pedig az előbb említett ok, hogy mit csináljanak ennyi menekülttel. Hozzáteszem, hogy akik jöttek, azokat tisztességgel befogadták, idővel munkát kaptak, idővel állást kaptak, és idővel lakhatási helyzetük is megoldódott.
– Magyarország határai ma is a Trianonban megszabottak alapján vannak meghúzva?
– Nem, és vannak, akik azt mondták, hogy 2020. június 4-én lejár a békeszerződés. Nem fog lejárni. Már csak azért sem, mert nincsen hatályban. Azóta volt egy II. világháború. És a II. világháborút lezárta egy párizsi béke 1947-ben. Hozzáteszem, hogy egy csabai kötődésű ember, Gyöngyösi János kisgazda külügyminiszter írta alá. Itt van az emléktáblája egyébként a főtéren. Ez a párizsi béke rosszabb, mint a trianoni béke. Három falut még elcsatoltak Pozsony mellett. A csehek megrémülnek attól a három falutól, hogy az hídfőállást képez, és a magyar tankok majd ott fognak robogni Pozsony felé. És amíg a trianoni békeszerződésben voltak kisebbségvédelmi rendelkezések, a párizsi békében nincsenek. Ami most van, ezt nagyon furcsa kimondani, de rosszabb, mint a trianoni békeszerződés.
– A trianoni békeszerződés végül elhozta-e a kívánt békét?
– Ha megnézzük a történelmet, nem hozta el a békét. Rengeteg sérelmet hozott a felszínre. Nem oldotta meg azokat a problémákat, amelyeket meg akart oldani. Ha csak belegondolunk abba, hogy a Trianonban létrehozott országok közül ma hány létezik. Például Csehszlovákia ma nem létezik, Jugoszlávia, mint ország ma nem létezik. Nem oldotta meg, sőt történészek azt mondják, hogy magában hordozta a II. világháborút. Hiszen olyan súlyos sérelmek keletkeztek, amelyeknek nagyon sok politikus egy módját látta megoldani: egy újabb háborúval, egy újabb területrendezéssel. Hozzáteszem, hogy a háború alatt és a háború előtt ez sikerült is, hiszen volt itt egy első bécsi döntés, amikor visszaszereztük a Felvidék egy részét, Kárpátalját.
– Magyarország vezetői, és lakosai is nagyon sokszor próbálkoztak a revízióval.
– Azt gondolom, hogy 1920. június 4-e után nem volt olyan magyar politikus, aki nem akarta a területek visszaszerzését. És ez egy teljesen jogos álláspont volt. Egy politikusnak azonban meg kell gondolnia, hogy hogyan. Fegyverrel nem lehetett. Tehát a trianoni békeszerződésben benne van a hadsereg korlátozása. 35 ezer fő lehetett a magyar hadsereg. Ez mindenre elég volt, csak támadó hadműveletre nem. Hogyha nem háborúval, ha nem hadsereggel, akkor próbáljuk meg diplomáciai úton megszerezni. Ehhez viszont kellett egy nagyhatalomnak a támogatása. Ez 1920 környékén nem volt meg. Bár a franciákkal voltak titkos tárgyalások, a franciák cserébe mindössze a MÁV-ot kérték és mindenféle kereskedelmi előnyöket itt Magyarországon. Ez végül kútba esett. '20 után azonban elindul egy tapogatózás a Horthy-rendszerben, hogy hogyan lehetne visszaszerezni a területeket. Bár hozzáteszem, hogy a korabeli kormányok kétélű politikát játszottak. Mert itthon azt hangoztatták, hogy teljes területi revízió kell. Tehát hogy a Szent István-i Magyarországot kell visszaállítani. Külföldön azonban az etnikai revíziót akarták megvalósítani. Ez nem más, mint a magyarlakta területek visszaszerezése. Az első bécsi döntés pontosan ez volt. Tehát amikor visszaszereztük a Felvidék, és Kárpátalja déli részét, kilencvenvalahány százalékban magyarok kerültek vissza. Az én szegény nagymamám mindig úgy emlegette még ezt, hogy amikor csehek lettünk, meg amikor magyarok lettünk. De ők mindig magyarok voltak! Nem ők mozogtak, hanem a határokat mozgatták. Az első bécsi döntést viszont, mint a többi terület-visszaszerzést a párizsi béke visszarendezte, és ott is a trianoni határok vannak meg.
– A katonák sem tudták éppen, hogy milyen seregben szolgálnak.
– Azt gondolom, hogy nemcsak nekem, hanem szinte mindenkinek van rengeteg családi története. Az én apai nagyapám ebben a korszakban volt katona. Aradon volt magyar katona, utána vissza kellett jönniük a mai Magyarországra, elvitték őket Szombathelyre. Aztán egyszer csak azt vették észre, hogy a tanácsköztársaság Vörös Hadseregében vannak benne. Majd elkerültek ide Békéscsabára, itt meg a román hadseregbe sorozták be őket. Az én nagyapám ezt úgy mesélte, ilyen családi legendaként, hogy néha azt sem tudta, hogy melyik hadseregben harcol. És nemcsak vele volt történt meg ez, hanem sokakkal. Döntéseket kellett hozni. Olyan döntéseket, amelyek az egész családban a mai napig szinte ott vannak, jelen vannak. Nemcsak az, hogy maradok vagy nem maradok, hanem hogy kiben látom a jövőt, kire fogok szavazni esetleg egy választáson. Maradok Magyarországon, vagy elmegyek nyugatra például. Rengeteget kellett dönteni. Felborult minden. Úgy szokták mondani, hogy napok alatt évszázadok változtak ezekben az években. Minden, ami addig normális volt, és minden, ami addig megszokott volt, az megszűnt. Akárcsak arra gondolok, hogy a királyság helyett például köztársaság lett egy pár évig Magyarország. Minden megváltozott Trianonnal.
