Hozsánna! – Körösvidék, 1920. március 30.
„Lehullott a lelkekről a bilincs, újra szabad magyarnak lenni! Mint őszi, fojtó köd ülte meg lelkünket a tizenegy hónapos román uralom, pokollá változtatva életünket mindennap megujuló gyötrelmeivel. A Balsors ökle nehezedett ránk, földre sujtott rettentő erővel; végig hurcolt a nemzeti kálvária valamennyi lépcsőjén, fel a kínszenvedés magaslatáig s ott keresztre feszitette nemzeti önérzetünket. Ott vonaglottunk egy álló esztendeig, de nem a halál sápadt szine, óh nem! a szégyen bibora festette arcunkat.”
Horthy távirata – Körösvidék, 1920. április 13.
„Nagys. dr. Berthóty István urnak polgármester, Békéscsaba.
A nemzeti hadsereg csapatainak bevonulása alkalmából Békéscsaba város közönsége által a Kormányzó ur ő főméltóságához intézett üdvözlő táviratot a Kormányzó ur ő főméltósága hazafias örömmel vette tudomásul, és megbízott, hogy Békéscsaba város közönségének és Nagyságodnak meleg köszönetét tolmácsoljam. Láng alezredes, a kormányzó katonai irodája főnöke.”
Közöny – Körösvidék, 1920. április 14.
„Az »Essais critiques« cimü párisi folyóirat legutóbbi számában erősen hangsúlyozza, hogy hihetetlenül közönyösen bánik Franciaország a külpolitikai kérdésekkel. A Németországgal folytatott tárgyalásokról beszámoltak az ujságok, de Magyarországról hallgatnak, pedig mindenkinek tudnia kéne, hogy Magyarország megcsonkítása lehetetlenség. Ha laknak is az elszakításra szánt területeken más nyelvűek, azok nem hóditás útján kapcsoltattak Magyarországhoz.”
Elutasítás – Békés, 1920. május 8.
„Csütörtökön adták át Párisban maradt békeküldötteinknek a legfőbb tanácsnak a békeszerződésre tett ellenvetéseinkre adott válaszát. A válasz teljesen elutasitó. Az átadott kisérő levél ezeket mondja: „A legfőbb tanács lelkiismeretesen megvizsgálta azokat az ellenvetéseket, melyeket a magyar békedelegáció eléje terjesztett. A felelet eme vizsgálat eredménye. A tanács nem feledhette el a felelősség ama részét, mely Magyarországot a volt osztrák-magyar monarkia elhatározásainak létrejöttében terheli.”
Tiltakozás – Körösvidék, 1920. május 10.
„Elhatározta Békéscsaba polgársága, hogy tiltakozik az ellen a béke ellen, amelyet reánk akarnak kényszeriteni, s felszólítja a kormányt, hasson oda, hogy ezt a békét magyar kéz alá ne irja. Egyben elhatározta a népgyülés, hogy a következő szövegű táviratot intézi a kormányhoz és a Terület Védő Liga vezetőségéhez: Békéscsaba város egész lakossága ma tartott népgyülésén legnagyobb elkeseredéssel és felháborodással tiltakozik ezeréves országunk szétdarabolása ellen s a békeszerződés aláírásának megtagadását kívánja. Dr. Betrhóty István polgármester.”
Kérdés – Körösvidék, 1920. május 19.
„Az angol alsóházban Herbert Anbein képviselő kérdést intézett az angol kormányhoz, hogyan lehetséges, hogy Schleswig kérdésében népszavazásra bízták a döntést, de Erdély s a többi elszakított magyar területek sorsa fölött, amelyek pedig több évszázados birtokát képezték Magyarországnak, népszavazás nélkül határoztak. Harmswort miniszter nem tudott kielégítő választ adni a kérdésre.”
Nem béke ez! – Békés, 1920. június 5.
„Junius 4-én, Budapesten szomorú ünnepi hangulat uralkodott. Az eső szakadt, hivatalok, iskolák, üzletek zárva voltak, a villamosok 10 percre megállottak. 9 órakor az Árpád szobor előtt nagy tömeg hullámzott, tulnyomólag az elszakított részek menekültjei, kik innen nagy menetben jöttek az Andrássy-uton a Bazilika elé. Közben szakadatlanul kiáltották: Le az ántánttal. Nem béke ez, hanem hadüzenet!”
Megtörtént – Körösvidék, 1920. június 6.
„A Trianon márványos termei hatalmas betűkkel íródtak bele a történelembe. A kétezredik évben élő ember, ha üres óráiban előveszi a Nagy Könyvet a multat el nem képzelhető egykedvüséggel olvassa Magyarország gyászát 1920-ban — vajjon nem-e mosolyodik el azon? Mint ahogy mi mosolygunk, mikor Mohács szivrepesztő tragédiája után hihetetlen, ruganyos fellendülésről, a magyarság kimeríthetetlen erejéről álmodozunk?”
