Az érdeklődők a Vasúti temetőben gyülekeztek, ahol az áldozatok közös sírjánál Ugrai Gábor, az egyesület elnöke mondta el gondolatait. Kiemelte, hogy Békéscsabán a II. világháború alatt több alkalommal is megszólaltak a légvédelmi szirénák, de szeptember 21-e előtt bombák nem hullottak a településre. Ezen a csütörtöki napon viszont a háború borzalma elérte Békéscsabát. Az Olaszországból felszálló angolszász gépek Szarvas felett váltak ketté, egy részük Debrecen ellen indult, a másik célpont Békéscsaba lett. Az első támadási hullám a vasútállomást célozta és okozott súlyos károkat, míg a második polgári célpontokat is eltalált. A támadás áldozatainak számát 100 körülire teszik a kutatók. A beszéd után az egyesület tagjai koszorút helyeztek el és mécseseket gyújtottak a sírnál.
A szovjet katonai temetőben dr. Szenográdi Péter, a Békéscsabai Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium történelemtanára a háború katonaáldozatairól beszélt. Elmondta, hogy amíg 1944-ben a szovjet katonák ellenségek voltak és eleink harcoltak ellenük, 80 év elteltével sírjukat gondozni kell. Felidézte azt is, hogy az Oroszország területén található magyar katonasírok is méltó állapotban vannak.
A békéscsabai vasútállomáson található holocaust emléktáblánál Komáromi István történelemtanár a csabai zsidóság tragédiájáról osztotta meg gondolatait. A korabeli magyar állam gyakorlatilag átadta saját honpolgárait egy idegen országnak, hogy csináljanak velük azt, amit akarnak. Beszédéből kiderült, hogy Békéscsabán ma is nagyon sok épület őrzi a helyi zsidóság emlékeit.
A Munkácsy téren, a Mártíremlékműnél Mészáros Zsuzsanna, az egyesület alelnöke a szobor keletkezésének körülményeiről szólt. Varga Imre szobrászművész alkotása eredetileg Kulich Gyulának állított emléket. A domb tetején álló szobor előtt egy Radnóti idézet olvasható: „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként kéjjel ölt".
Erre a korszakra, a korszak áldozataira emlékeztek a városvédők szombat délelőtt.
