Negyvenéves születésnapját ünnepli Békéscsabán a Százas ABC. Amikor alakult, amikor megépítették, ez volt itt a legnagyobb élelmiszerüzlet. A 7. Tv Aktuális című műsorában Tyetyák Magdolnával, az Élésker Kft. ügyvezetőjével beszélgetett a jubileumról Horváth Szabolcs műsorvezető.
– Negyven évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a Százas ABC. Miért volt ez akkoriban nagy esemény?
– Negyven év hosszú idő. Azóta már szinte két generáció is felnőtt, és nem emlékszik arra az időre, amikor még a szocialista időkben egészen más kereskedelmi egységek népesítették be az utcákat. Akkor, amikor ezt az áruházat megálmodták, az Univerzál iparcikk és ruházati áruházat, illetve mellé a Százas ABC-t, egy olyan komplexumot hoztak létre, ami a Tiszántúlon egyedülálló volt. Teljes árukínálatot, teljes vertikumot kínált, és élelmiszerüzletek között ekkora alapterületű még a megyében nem volt. Olyan különlegességek voltak akkor, hogy futószalagos pénztárgép, amit ma teljesen természetesnek veszünk, de akkor még egyáltalán nem volt az. Kávézó, presszórészleg az áruházban, és a nagy alapterület akkor még szinte felfoghatatlanul tágasnak tűnt. Ma ez már nincs így természetesen.
– Akkoriban a kereskedelmi egységek, a boltok nem kínáltak egyszerre ennyiféle árut, ételt, zöldséget, gyümölcsöt, húst, és a többi. Ez is egy különlegessége volt akár a Százas ABC-nek?
– A Százas ABC-ben sem volt korlátlanul banán, de sehol sem volt akkoriban. Tehát zöldség-gyümölcsben nem is ismertünk olyan termékeket, amelyeket ma abszolút megszoktunk, és természetesnek veszünk a kínálatban. Minden egyéb másban is lényegesen egyhangúbb volt az árukínálat. Ha akkori fotókat előveszünk, akkor métereken keresztül egyforma termékeket látunk. Ugyanolyan konzervet, ugyanolyan üdítőnek a képét látjuk a gondolákon. Ma pedig szinte felsorolni sem tudjuk, hogy egy-egy termékcsoportból hányféle termék van. Sokkal színesebb a választék, mint akkor volt, de természetesen az akkori viszonyok között az az árubőség, ami 600 négyzetméter eladótéren meg tudott jelenni, az egy csodának számított.
– A kiszolgálók, az alkalmazottak, az eladók is felkészültek voltak, és a kereskedelemnek abszolút részesei. Ez hogy működött akkoriban? Hányan dolgoztak azon a 600 négyzetméteren?
– Nem volt mindennapi. Az akkori viszonyok között korszerű gépekkel, mérlegekkel, szeletelő-gépekkel fel volt már szerelve az áruház, de a mai szintet ez természetesen nem üti meg. Ha azt is hozzátesszük, hogy mondjuk 6000 vevő fordult meg egy nap akkoriban az áruházban, érezhető, hogy az eléggé nagy megterhelést jelenthetett az eladóknak. Talán annyival egyszerűbb volt az életük, hogy nem kellett ilyen árubőséggel gazdálkodniuk, és ennyiféléből felkészülniük, mint ahogy ez ma van, de árumennyiségben lényegesen több kilotonnát kellett megmozgatniuk, mint ma.
– Igen és ha megnézzük a kor technikai vívmányait, ott a logisztika se volt ugyanaz.
– Nem, akkor sok mindennek fejből tudták a pénztárosok az árát, tehát éveken keresztül ugyanannyiba került egy kiló kenyér, vagy egy liter tej. Egyáltalán nem volt ez bonyolult mutatvány. Természetesen ma 6-8-10 ezer terméknél ezt nem lehet megjegyezni, szoktuk mondani, hogy néha még a komputer „fejre áll”.
– Mi volt a lakosság, a vásárlók visszajelzése? Vannak-e arra vonatkozó adatok, hogy honnan érkeztek a vevők? Tehát lehet, hogy nem is csak Békés megyébe, hanem távolabbra is elmehetett a Százas ABC híre.
– Így van. Egy picit más volt a belváros szerkezete még abban az időben, hiszen akkor még az Andrássy úton teljesen dübörgött a gépjárműforgalom, és buszmegálló volt szinte az üzlet előtt. A buszpályaudvar a Hunyadi téren karnyújtásnyira volt, tehát a vidékről bejárók, és oda közlekedők is útba tudták ejteni minden egyes jövés-menéssel a Százas ABC-t. Illetve vitathatatlan, hogy az Univerzál Áruház az egyedi kínálatával egy olyan vonzerőt nyújtott, ami valóban távolabbról is elhozta a vásárlókat. Akkor nem voltunk még annyira felkészültek, meg talán annyira kíváncsiak, hogy ilyenekről dokumentumokat őrizzünk vagy örökítsünk meg, hogy mennyire a városból és mennyire a környező településekről jöttek a vevők, de szép számmal voltak. Volt persze olyan időszak is, amikor Romániából érkezett igen erős bevásárló turizmus, aminek ma már csak a nosztalgikus emlékét őrizzük. Időnként olyan forgalom volt, hogy a boltajtót be kellett zárni, nem lehetett mindenkit beengedni.
– Az üzlet életében voltak hullámvölgyek is, hogyha jól tudom.
– Picit én finomítanék rajta. Úgy gondolom, hogy az áruház mindvégig megőrizte azt a varázsát, amit leraktak az első dolgozók. Inkább a vásárlások száma csökkent, illetve vásárlói szokások átalakultak. Azon kívül az is tény, hogy az a változás, amely a városközpontot érintette, valamilyen módon nyomot hagyott az áruháznak a működésében is. Amikor a gépjárműforgalom megszűnt, az okozott egyfajta törést. Hiszen amikor a busz ott teszi le a vásárlót szinte az üzletnek az ajtajában, és ebben egy változás történik, akkor természetesen keresi mindenki a kényelmesebb megoldásokat, csak a legszükségesebbet veszi meg egy-egy alkalommal. Nagy hiányosságunk volt hosszú ideig, hogy a gépjárművel érkezőket nem tudtuk kényelmesen kiszolgálni. A belváros rehabilitációja kapcsán volt egy olyan lehetőség, hogy egy parkolóház fölépüljön az áruház udvarán, ebbe mi is bekapcsolódtunk. Olyan lehetőséget nyújtunk a vásárlóknak, ami más bevásárlóközpontokban is megszokott, hogy a bevásárlókocsijával az üzlet pénztárától az ajtójáig eltolhatja a megvásárolt termékeket, és tulajdonképpen ez pénzébe sem kerül, hiszen ha 2000 forintért vásárol valaki, akkor az egy órára eső parkolás díját kifizetjük. A parkolóház díjszabásából adódóan a második óra ingyenes, tehát egészen jól lehet bármilyen ügyintézéshez kapcsolni egy bevásárlást a Százas ABC-ben, mert minden olyan komfortot, amit ma már teljesen természetesnek veszünk, nyújtani tud.
– Milyen komoly változások voltak az üzlet életében ez alatt a negyven év alatt?
– Sokféle változás történt természetesen. Volt egy állami vállalat, amely kigondolta, megépíttette, és elkezdte üzemeltetni ezt az áruházat. Aztán 1991-ben, amikor az állami vállalatok átalakítása elindult, és elindult egy privatizációs folyamat, akkor megalakult a Békés Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat üzleteinek az üzemeltetésére egy kft., az Élésker Kft., amely tavaly ünnepelte a 25 éves fennállását. A kereskedelemben úgy a '90-es évek közepe táján kezdtek megjelenni a külföldi bolthálózatok a nagyobb alapterületű egységekkel, az egységes üzletpolitikájukkal, jobb beszerzési lehetőségeikkel. El kellett kezdeni gondolkodni azon, hogy önmagában egy vállalkozás, ha viszonylag jelentősnek is nevezhető megyei viszonyok között, a nagy gyártó cégekkel szemben nem biztos, hogy kellő erejű tárgyalópartner tud lenni. Ezért 1998-ban csatlakozott az Élésker Kft. a CBA hálózathoz, hogy mind a beszerzések, mind az értékesítések területén egy egységesebb országos megjelenéshez tudjunk igazodni, annak az előnyeit tudjuk élvezni. Utána történt egy változás a CBA politikájában is, és akkor történt egy hálózatváltás is. 2005. április elsejétől vagyunk a Reál Hungária Élelmiszer Kft. Békés megyei régiójának a képviselői.
– Gondolom, ezt nem is lehetett volna máshogy megoldani a '90-es években.
– Nagyon nagy változást jelentett a kereskedelemben, amikor megjelentek a külföldi üzletek. Picit talán túlzott várakozással is várták a vásárlók. Voltak olyan illúziók, hogyha nekünk olyan áruházunk van, mint a Lajtán túl, akkor mi már olyan jól is élünk. Aztán néhol beigazolódott, hogy ez nem teljesen ugyanazt jelenti. De nagy-nagy változást hozott a kereskedelemben, és az árubőség is ránk köszöntött a ’90-es években.
– Mit látnak, mennyire elégedettek napjainkban a vásárlók azzal a termékpalettával, amit Önök tudnak kínálni nekik? Tehát milyenek a visszajelzések?
– Sok-sok visszajelzés van. Természetesen nagyobb hangot szokott kapni, hogyha valakinek valami nem tetszik. Ritkában fejezi ki az ember a tetszését, de a tetsző és elismerő szavakból, és akár vásárlókönyvi bejegyzésekből is mindig találunk, hogyha ezt föllapozzuk. Nagyon-nagyon sokan vannak olyanok, akik talán a negyven év szinte minden napján, minden hetében fölkeresték az áruházat, azokat az időszakokat kivéve, amikor az átalakítás miatt éppen zárva volt. Ha megnézünk egy olyan fotót, ami 2011-ben a legutolsó átalakítás után az első napon készült, akkor majdnem azok a tömegek láthatók, mint amik még anno abban az időszakban, amikor teljesen egyedinek mondható volt az áruház. Tehát a kötődés az szerencsére nagyon sokak részéről megvan.
– Önök hogyan ünneplik a negyven éves évfordulót, vagy hogyan próbálják ezt a vásárlókhoz eljuttatni?
– A legegyszerűbb, legkézenfekvőbb mindig az, hogy igyekszünk valamilyen kedvezményt nyújtani a hozzánk betérőknek, ezért úgy gondoltuk, hogy a negyven év és maga az áruház jellege is egy ilyen hosszabb ünneplési szakaszt indokol. Negyven napig minden nap más terméket kínálunk kedvező áron. Azon kívül kicsit fölelevenítjük a kereskedelemnek a múltját. Részben a Százas ABC-ben föllelhető emlékekből, részben máshonnan fellelhető emlékekből.
