A Békéscsabáról történő kivonulás és a város átadása a magyar hadsereg számára 1920. március 20-án kezdődött. Az antantmisszió ezen a napon a pályaudvarra érkezett meg, majd kocsival a városházára mentek, ahol tárgyaltak a város és a román hadsereg képviselőivel. A megbeszélés értelmében a Kondoros felől érkező magyar hadsereg délután vonult be a városba, míg a románok Gyula felé elmasíroztak.
A csapatok mozgása az előre megbeszélt rendben történt, de amíg a román „elvonuló utolsó csapatot némán nézte az egész teret betöltő közönség”, a magyar katonák érkezésekor „annál forróbb és lelkesebb éljen viharzott végig az izgatott sokaságon”.
A Körösvidék című csabai újság beszámolója szerint: „Alig tudott szétoszlani az ujjongó, lelkesedő tömeg az utcákról s este már azzal az édes-boldog tudattal hajtotta fejét álomra, hogy élet és vagyonbiztonságát a mi "derék, fegyelmezett katonáink őrizik.”
Békéscsabán a román megszállás idején titokban emlékzászlókat készítettek, bízva abban, hogy ezeket majd át tudják adni a magyar katonáknak. Az ünnepségre április 7-én, díszes körülmények között kerülhetett sor városháza előtti téren.
Ugrai Gábor
