Ha valaki meghallja Bonnyai Sándor nevét, elsőként talán az jut az eszébe, hogy ő az a fiatalember, aki évek óta adományokat gyűjt kárpátaljai magyar gyerekeknek. A 28 éves szociális munkás ma már élethivatásának tartja a segítést, karácsonykor ajándékokat, ilyenkor pedig tanszerre-valót gyűjt a gyerekeknek. Bonnyai Sándor erről a 7. Tv Aktuális című műsorában Zámbori Eszterrel is beszélgetett.
– Nemcsak megérinti a szegénységben élő gyerekek sorsa, hanem igyekszik tenni is értük. Hogyan kezdődött mindez?
– Amikor 4-5 éves lehettem, édesapám kézen fogott bennünket a testvéreimmel, és azokat a játékainkat, amelyeket már kevésbé használtunk, elvittük karácsony előtt olyan családokhoz, akik ennek hasznát vették. Amikor pedig az evangélikus iskolába jártam, elmentünk az iskolával Böjte Csaba atyához, és láttam, ő hogyan foglalkozik a gyerekekkel. Ez nagyon megérintett, azt gondoltam, hogy én is hasonló emberré szeretnék majd válni. Csintalan gyermek voltam, és tizenhat éves koromban az osztályfőnököm, Paluska Krisztina döntés elé állított: vagy mennem kell, vagy megváltozom, abban pedig szívesen segítenek. Akkor rádöbbentem: ideje, hogy benőjön a fejem lágya. Most szociális munkásként dolgozom a Mentálhigiénés Egyesületnél, munka után pedig a szenvedélyem a gyerekek segítése.
– Mára a gyűjtéseknek is köszönhetően egy szeretethíd épült ki a kárpátaljai magyarok és a békéscsabaiak között. Mi motiválta és motiválja ma is ebben?
– Felelősséggel tartozunk egymásért, és ha látok olyan gyermeket, aki önhibáján kívül kerül nehéz helyzetbe, kutya kötelességem lehajolni hozzá. Ha már Isten idehelyezett bennünket a Kárpát-medencébe, akkor itt van feladatom az itt élő magyarsággal. Kárpátalján a magyarok a háború miatt mérhetetlen szegénységbe süllyedtek, kilátástalanság és félelem hatja át a napjaikat, ha tudunk, segítenünk kell nekik. Örülök, hogy ebben rengeteg társra találtam.
– Milyen érzés látni az adományokat, és azt, amikor a csomagok célba érnek?
– Hiszek a jó Isten gondviselésében, hiszek abban, hogy ő terelget bennünket. Az adománygyűjtés megszervezésének és örömének a terhét, mindezt a csodát így lehet megélni és elhordozni. Amikor látom, milyen rengetegen adományoznak, és látom mekkora öröm ez a gyerekeknek, azt érzem, megéri minden fáradság, és hogy az emberek jók, csak lehetőséget kell adni nekik, hogy megéljék ezt a jóságot.
– Most tanszerek, taneszközök megvásárlását tervezik, ehhez támogatójegyeket lehet vásárolni.
– Tavaly társadalmi és egyházi összefogással 340 mélyszegénységben élő kárpátaljai magyar gyermeknek töltöttük meg az iskolatáskáját, most ismét adománygyűjtést szervezünk. Egy gyermek tanszercsomagja 5000 forintba kerül, augusztus 27-ig a város több pontján – Békéscsabán a Vár-Játék, Békés Mérték Közösségi Ház, Evangélikus Egyház (Luther u. 1., és Linder utca 11.), Református Egyház, Berényi út 75. szám alatti vegyesbolt – lehet 500, 1000 vagy 5000 forint értékű támogatójegyet vásárolni ehhez. Ebből vásároljuk meg és készítjük el a tanszercsomagokat, melyeket kiosztunk a gyermekeknek.
– Ezen felül van-e valamilyen nagy álma?
– Jövőre szeretnék egy közösségi helyként is funkcionáló óvodát építtetni, - egy konténer tölti be ezt a funkciót- Bótrágy községben. Ott közel négyszáz ember él, és nagy igény van arra, hogy legyen egy hely, ahol összegyűlhetnek akár istentiszteletre, rendezvényekre is. Körülbelül 3 millió forint kell hozzá, most ennek összegyűjtése a nagy álmom.
