Noha nyakig benne vagyunk a Pongrác-Szervác-Bonifác, azaz a fagyosszentek triumvirátusában, mégis, Szervác barátunk napközben a legszebb arcát mutatta meg. Naphosszat hétágra sütött, a kék égen a drónunk és bárányok haladtak. Míg a dobozi Kettős-Körös híd környékén gyönyörű négylábúak legeltek, szaladtak.
Ló napot! – Fotó: Such Tamás / behir.hu
A Sági Zoltánné által vezetett Dámióka Lovassport Egyesület a híd alatti tisztáson ügyességi akadálypályát alakított ki fiatal tanítványainak. Elmondása szerint ma már, az egyre digitalizáltabb világunkban alapdolog a mozgás; a lovaglás pedig különösen jó hatással van a gyermekek testalkatára.
A Pegazus Lovasiskola legényei a gáton azonban teljesen más küldetéssel érkeztek a Tourra. Amikor Csaba felől, a híd előtt jobbra, Gyula irányába kanyarodott a biciklis mezőny, akkor Susánszky Pál, az iskola ügyvezetője Benkő István csapattársával és lovaikkal (Zorka és Hattyú) óriási iramban, egy jó kilométerre szimultán felvették a versenyt.
Lóbarátok – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Ráadásul Susánszky Pali némileg kettős érzéssel érkezett. Hiszen fiatalkorában ő is versenybiciklizett, majd szimplán nyerget cserélt. A „melyik a gyorsabb: a bringa vagy a ló?”, kérdésünkre elmondta, rövidtávon az angol telivérek valóban gyorsan tudnak futni, de Zorkája nem az, hanem egy magyar sportló, amely a jó ugróképességéről híres.
– Nyilván nem lesz idegen tőlem az, hogy mellettem kerékpárosok száguldoznak: megpróbáltuk egy szakaszon fölvenni velük a versenyt – jelentette ki. Hozzáfűzte, a versenybiciklizésnek is megvolt a maga szépsége, de most már a lovassport a nagy szerelme.
Galéria
Hamarosan befutott a sokadik felvezető rendőrmotorost követően a legendás piros kocsi is, amelya a kerósok érkezését jelezte. Ezúttal volt egy szökés: az első körben két versenyző kiszakadt a jó százfős óriásbolyból, és csak két perc múlva követte őket a mezőny.
Eközben a gáton is kiszakadt két versenyző: Zorka és Hattyú nyakába vette a távot és egy darabig méltó partnerei voltak a drótszamaraknak.
