Bár nyárias meleg van ezekben a napokban is, Békéscsabán, az Élővíz-csatorna partján is már mindenütt fellelhetők az ősz visszavonhatatlan jelei. A hulló levelek napról napra szőnyegként borítják be a fák tövét, a gyerekek színes leveleket és olyan vadgesztenyéket gyűjtenek, amiből aztán majd - a szülők, nagyszülők vagy az óvónéni segítségével - egész kis gesztenyecsaládok és gesztenyeállatkertek készülhetnek. Azonban aki jól figyel, felfedezheti, hogy van olyan gesztenyefa, amelyiken éppen friss hajtások és virágok bújtak elő. A látvány üdítő, jó rácsodálkozni szeptemberben az amúgy április eleji csodára, de a szakemberek szerint sokkal a virágzásnak igencsak prózai okai vannak.
A gardenista.hu és az Index szerint a gesztenye őszi virágzásának az oka az aknázómoly.
Azt írják, hogy ez az apró, vélhetően Amerikából idehurcolt rovar a gesztenye leveleire petézik, majd a kikelő lárvák belerágják magukat a levelekbe, a lombozat pedig emiatt már nyár közepén lehull.
Hát, úgy tűnik, ezért látni már júliusban, augusztusban őszi képet mutató gesztenyefákat. Míg a többi fa javában zöldell, az aknázómollyal sújtotta gesztenyék a lombjukat hullatják.
Ezek a "megzavarodott" fák borulnak aztán virágba ősszel. Az indokolatlan lombhullás után a fa arra a következtetésre jut, hogy túl van az őszön és a télen, így elkezdheti az újraéledést.
Viszont emiatt a fa legyengülve indul neki a valódi tavasznak, és ez így megy tovább, mígnem aztán a fa elpusztul.
Milyen jó lenne, ha a természet örök megújulásának a váratlan ajándékai lennének ezek az ősszel előbújó tavaszi virágok! De még így is van abban valami megkapó, hogy egy beteg fa felgyorsítja a saját időkerekét, és miközben gyorsabban halad az elkerülhetetlen felé, meglepően csodás ajándékot produkál...
