A berendezési tárgyak vélhetően gyulaiak, így bizton helyet kaphatnak majd egy, a későbbiekben esetlegesen megvalósuló várostörténeti kiállításban – írja a gyulakult.hu.
Liska András, az Erkel Ferenc Múzeum szakmai vezetője ismertette, a tapasztalatok szerint többféle, ajándékozást eredményező motiváció létezhet. Az egyik alapvetően az, hogy az illető család birtokában lévő régi tárgyaknak olyan személyes vagy történeti vonatkozásai vannak, ami alapján a tulajdonosok úgy ítélik meg, inkább múzeumban lenne a helyük.
A másik, ennél némileg praktikusabb ok, amikor olyan régi tárgyak kerülnek elő, amelyek a háztartásban már nem használatosak, és mondjuk, költözködéskor nem tudnak velük mit kezdeni. A tulajdonosok azonban felismerik, hogy ezeknek esetleg történeti értékük lehet és felajánlják a közgyűjtemény részére. Jelen adományozás kapcsán ez utóbbi esetről beszélhetünk.
A tulajdonos azzal kereste meg az immár 151 éves intézmény munkatársait, hogy a bútoroknak nem találnak helyet az általuk vásárolt házban. De, ami ennél is fontosabb, hogy látták, igazán régi darabok és felmerülhet a múzeumi célra való felhasználás. Mint Rácz László fogalmazott, nem gondolt az értékesítésre, rögvest az adományozás mellett döntött.
Liska András kifejezte, betalált a dolog, mert egyébként raktározási hiányosságok okán viszonylag kevés nagyobb tárgyat, illetve bútort tudnak elfogadni, de ez esetben kiugróan jó minőségű, a XIX. század második feléből eredeztethető berendezési tárgyakról van szó.
Bár az adományozó előtti tulajdonosokról és a tárgyak történetéről keveset tudunk, az azonban bizonyos, hogy őt megelőzően egy asztalos mester volt a tulajdonos, aki nagy figyelmet fordított az állagmegóvásra. A bútorok sokáig egy belvárosi ingatlanban voltak használatban, a házat a berendezési tárgyakkal együtt vásárolták, ezután történt meg a felajánlás.
