Békéscsabát a XIX. század második felében még 'szörnyen nagy falunak' csúfolták. Ahogy Sztraka Ernő 1863-ban megkapta a városi főmérnök címet és vele a hivatali megbízását, hogy a település állóvizeit lecsapolja, közuatit egységesítse, házhelyeit kijelölje, megindult a várossá válás folyamata – kezdte Kis Béla Podmaniczki-díjas építész az előadást.
A 31 és fél éves, jogász végzettséggel is rendelkező építész óriási teherbírással vetette bele magát a munkába, amelyből akadt bőven. A kor hasonló lélekszámú lakóhelyeihez képest igencsak elmaradott állapotok uralkodtak az akkori Csabán. A köztisztasági intézkedésket is foganatosító Sztraka rendeletbe foglalta, hogy mindenki köteles a lakóháza előtti területet rendben tartani, udvarán szemétgödröt és illemhelyiséget ásni. Akkoriban nem volt ritka dolog, hogy a köztereken kisebb-nagyobb kátyúk éktelenkedtek a lakosság önös célú "aknamunkájából" kifolyólag. Ezt betiltotta, hiszen a helyi közlekedés könnyebbé tételét feladatának érezte.
Városfejlesztő munkája manapság elsősorban a ránk maradt középületek és nem olyan régen a 150 éves fennállását ünneplő, általa tervezett Városháza tekintetében könnyen lemérhető. Ám ezek mellett a közvilágítás kiépítése, a településkép városiasítása, a girbe-gurba utcácskák kiegyensítése és kiszélesítése mind-mind ezen tevékenységéhez tartoznak – hangzott el az előadáson.
A sors különös fintora, hogy pontosan 31 és fél éven át dolgozott a város javára és ezidő alatt Békéscsaba nagyvárossá vált. Nem kis teljesítmény ez egy olyan embertől, aki nemcsak a középületeknek, de a közéletnek is irányt szabó intézkedéseivel alakította a város arculatát. Következetesen tartotta céljait és nagyban segítségére szolgált, hogy a városvezető hivatal teljeskörű támogatását élvezte – tette hozzá Kis Béla.
