– Alapvetően van bennünk egy vágy a megújulásra: jussunk ki végre a négy fal közül, hódítsuk meg a világot, és amikor kilépünk, legtöbbször ezt is látjuk, hogy mosolygó emberek jönnek velünk szembe. Mindez persze akkor van, amikor mi magunk is jól vagyunk. Ha viszont az van bennünk, hogy bár vágynánk erre, de nem jön össze, mert nem egyszerűen döntés kérdése, akkor sokkal fájóbbá válik a külvilág és a belül megélt dolgok között – fogalmaz a szakember.
Mint mondja, aki lelkileg nincs jól, nem is nagyon vágyik a közösségi létre.
– Télen persze más a helyzet, hiszen akkor általában odakint senkinek sem jó, tehát harmonikusabb a kép, közös az élmény, visszaigazolja a környezet is azt, amit érzünk. Tavaszra ugyanakkor elfogynak a belső tartalékok. Nemcsak fiziológiai-biológiai értelemben, hanem lelkileg is. Nyilván nem véletlen, hogy a báli időszak hagyományosan a téli időszak végén van. Tehát kell tennünk valamit, aminek a révén kimozdulhatunk a depresszív időszakból, ami abban segít, hogy ne szippantson be minket egy negatív spirál – teszi hozzá.
Bár a szakma nem címkézi külön a tavaszi fáradtság jelenségét, de ahogy dr. Udvardi László fogalmaz, egyfajta enyhe depressziónak feleltethető meg.
– Számos ok állhat a hátterében, és mivel jellemzően tavasszal jelentkezik tömegesen, ezért találunk rá valamilyen címkét. Van téli depresszió is, de az elfogadottabb, hiszen sötét van, nincs jó idő, normális, ha nincs jókedvünk. Azt hihetnénk egyébként, hogy az öngyilkossági kísérletek, illetve a befejezett öngyilkosságok száma télen a legnagyobb, de a statisztikák azt mutatják, hogy nyáron van a legtöbb, illetve azt megelőzen, egy látványos ugrás tavasszal mutatkozik – emeli ki.
A téli depresszió, illetve a tavaszi fáradtság okairól sűrűbben esik szó, nem így az esetleges céljairól.
– Evolúciós magyarázatként gyakran elhangzik, hogy télen ugye felkészülünk a következő évre, elraktározzuk az energiát, alacsonyabb hőfokon élünk. A tavasz meg ugye az állatvilágban a szaporodás időszaka. Én ezeket – bár biológiailag igazolhatóak – leegyszerűsítő magyarázatnak tartom. Biztosan faktorok, de nem "A" magyarázat ezekre a jelenségekre. Vegyünk egy depressziós pácienst, akinek a tünetei magyarázhatók az élethelyzetével – családi nehézség, munkahely elvesztése, ismétlődő gyerekkori minták –; ha neki kinálunk egy olyan magyarázatot, „hát persze, tavasszal ez rosszabb”, az szörnyű félreértése a dolognak. Mindig egyéni szinten kell belenyúlni a történetbe – emeli ki a pszichológus.
A beszélgetés teljes egészében meghallgatható a belinkelt videóban!
