14 éves koromban, egy békési általános iskolában, egy osztálytársam hangosan felüvöltött, hogy ZANZIBÁÁÁR! Majd gyorsan hozzátette, hogy ő amúgy metálos. Terecskei Rita, a zenekar énekese is tudott nevetni ezen a gyenge poénon, ami jól jelzi, milyen kedves emberek alkotják az együttest és azt is, hogy milyen hangulatot hoztak magukkal Csabára.
– Nekem a fél családom itt él a mai napig, kötődöm a városhoz nagyon is, ahogy megérkeztünk, tulajdonképpen GPS-é változtam és irányítottam a sofőrünket. Jó emlékeink vannak erről a helyről és a fellépésekről is. Szeretjük a helyi közönséget – mondta el az énekesnő, aki azt is hozzátette, hogy az ismert slágerdalaik, amelyekből hál' Istennek több is van, mind megszólalnak a koncerten. Könnyű volt készülniük a műsorrenddel, hiszen bárki találhat kedvére valót az elhangzott nóták között.
Ezt még el kell mondanom, magamban nem tarthatom
Sidlovics Ferenc "Sidi", nem összetévesztendő testvérével, Sidlovics Gáborral, egykori zenekari gitárossal, (igaz, a becenevük is ugyanaz) kiemelte: minden koncert más és más, de legyen akár klubkoncert vagy nagy fesztiválos fellépés, mindig tudatosan készül a bulikra és szigorúan végig veszi a dalokat, ami mintegy lelkigyakorlatként is szolgál számára.

A kemény mag, zanzibári őslakosok. (Fotó: Fajó Attila/behir.hu)
A koncerten sok száz érdeklődő jelent meg, a főtér ismét remek helyszínnek bizonyult. Rita a tömeg soraiba is lemerészkledve énekeltette, köszöntötte, ölelte meg a rajongókat, akik tapssal, hangos énekléssel hálálták meg az odafigyelést. Békéscsaba Zanzibár fővárosa!