A szőlő alapvetően kúszónövény: indáival kapaszkodik, és így képes eljutni a napfényhez, amely létfeltétele a növekedésének és termésének. Ha nincs támrendszere, akkor keres magának – kerítést, falat vagy éppen egy fát. Csabán most azonban nem egy szokványos támaszt talált, hanem egy közel tízméteres fenyőt, amelynek tűlevelei között megbújva zöldellnek a szőlő levelei.
A látvány nem mindennapi: az utca fölé hajló szőlőfürtök úgy lógnak a levegőben, mintha csak díszítésként kerültek volna oda. A fa csúcsa alatt néhány méterrel is szőlőszemek érnek, bizonyítva, hogy a kúszónövény hihetetlen kitartással kapaszkodott fel a magasba.
A szőlő tőkéje valószínűleg a fenyő tövéhez közel nőhetett, így hamar megtalálta a törzset, amely mentén kontrollálatlanul haladt felfelé. Tápanyagra nincs szüksége a fenyőtől: a saját gyökérzetén keresztül szívja fel mindazt, amire szüksége van. A fenyő itt csupán élő tartószerkezetként szolgál – igaz, szüretelni így már korántsem olyan egyszerű.
Ez a különös növényi együttélés nemcsak látványos, hanem emlékeztet arra is, hogy a természet mindig megtalálja az utat a fény felé – még ha ehhez egy fenyőt kell meghódítania a szőlőnek.
Galéria
