Igazán szerencsés fickó vagyok, mert fotósként szemtelenül belekukucskálhattam Fejérvári Zoltán hangverseny előtti gyakorlásába. A valaha, 1983-ig a diákzsivajtól széteső szlovák iskola tornatermeként funkcionáló (tudom, mert anyum volt a testnevelő), ma már a Bartók suli remek akusztikájú Bartók terme csöndben pihegve csak úgy szívja magába a gyönyörű hangokat.
Nem hiába mondta hajdanában Sebestyénné Farkas Ilona, alias Mona néni szolfézstanár (Sebestyén Márta édesanyja), „Annyi muzsika szólt már a Bartók teremben, hogy a hangok emlékeznek”.
Bizonyára a hétfői estre is sokan emlékezni fognak, hiszen féllaikusként is megállapíthattam, hogyha zongoráznék, egy ideig most biztos szögre akasztanám a klaviatúrát (nem beszélve arról, hogy ennyi zongoratanárt már rég láttam együtt).
Zoli bioját olvasva némileg értelmezhetetlen, hogy (túlzok) egy Los Angeles-i, londoni vagy müncheni fellépést követően (valójában most Balezből érkezett), mit keres Csabán? Kérdésemre nemes egyszerűséggel azt válaszolja: „Szeretek idejönni!”.
Galéria
Persze oka van a szerelemnek, hiszen élet párja, Sztojcseva Eszter történetesen békéscsabai születésű. Eszter édesanya, Juhász Orsolya pediglen a Bartók Béla Művészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola egyik igazgatóhelyettese. (Muszáj volt ennyi kis bulvárt a szövegbe gyúrni, hogy kibogozzuk a szálakat.)
Az est folyamán az alábbi opusok hangzottak el:
J. S. Bach: 5. (G-dúr) partita, BWV 829
J. S. Bach: h-moll nyitány francia stílusban, BWV 831
J. S. Bach: 6. (e-moll) partita, BWV 830
