Mlinár Péter, a Balassi Táncegyüttes művészeti vezetőjét kérdeztem az előadás tematikájáról. Hangsúlyozta az előadásban a Kárpát-medence folklórjára összpontosítanak.
– Ezen belül a Békés vármegyei folklórra támaszkodtunk. A megyében élő különböző nemzetiségek népszokásait dolgoztuk fel a kiválasztott csoport táncával, zenéjével, viseletével, szokásrendjével. Minden nagyobb tételhez egy-egy népszokást csatoltunk, hogy színházi performansz jelleget kapjon az előadás. Megjelennek az eleki svábok, akik többek között egy farsangi jelenetet fognak bemutatni. Emellett az eleki románok, valamint battonyai szerbek, akik Szent Iván-napi népszokást mutatnak be – fogalmazott Mlinár Péter, aki hozzátette, hogy egy cigány tételre, békési dalokra, békési cigánydalokra is számíthatnak a nézők.
Ezt követően lesz egy templomi kép, ahol hét nemzetiség imádkozik egyszerre. Ez az előadás fővonala, amelyben a hét nemzetiség és a zsidóság is megmutatkozik. Továbbá a dévaványai születésű Kádár Ferencnek is emléket állítanak. Majd jön a finálé a szeghalmi magyar aratóbál mondta a művészeti vezető.
Kihívások
A tánc mellett fontos tudni, hogy sok színházi kelléket használnak az előadás során. Mlinár Péter azt is elárulta, hogy az előadás rendezésében akadtak kihívások.
– Az előadásban negyven amatőr táncos szerepel, és a résztvevők civil foglalkozásuk mellett áldozták rá az energiájukat és a szabadidejüket a próbákra. A munka mellett sokan egyetemisták, középiskolások, így a próbarend szervezése is olykor nehézkesebb volt, de nagy segítséget jelentett a táncosok munkához való viszonya és akarata, hiszen ennek köszönhetően az időbeosztás problémákat is megoldottuk. A műsorban hat zenészünk mellett két vendégművész adja a talp alá valót. Emellett van egy énekesünk is, Csasztvan Zsuzsanna, aki megjelenik az előadásban. A próbafolyamat másfél éve elkezdődött, de a tényleges munka, szeptembertől indult be igazán. Hetente háromszor dolgoztunk, és a jelmezek is amelyek a Balassi Táncegyüttes ruhatárából került ki nagyon munkaigényes volt. Édesanyámmal, Mlinárné Kolarovszki Máriával szeptember óta varrtunk folyamatosan, hogy mind elkészüljön a bemutatóra – tette hozzá.
Kezdeti elképzelések
A művészeti vezető az interjú során rámutatott arra, hogy a tematikusan összeállított előadás kezdetben más címmel indult volna útjára.
– Az előadásnak eredetileg volt egy másik munkacíme: „Békében, Békésben”. Majd ezt újragondoltam és átbeszéltük a többiekkel, hogy nem kell azt a kérdést feltenni, hogy „miért, itt nincs béke?”. Az a célom a műsorral, hogy erősítsük az emberekben azt a gondolkodást: hogy lehetnek akármilyen nemzetiségi különbségek, lehetnek nyelvi különbségek, vagy a politika viharai egy-egy nemzetiséget éppen fölemelnek, vagy kitaszítanak, de az egész Békés megyéhez hozzátartozik ez a nagyon sok nemzetiség. Békés vármegye nem lenne ilyen sokszínű, ha ez a sok nemzetiség nem lenne itt. Erre törekedtem, hogy a lehető legsokrétűbben bemutassam a helyi kulturális sokoldalúságot, hogy mi mind együtt, közösen vagyunk, és mindenki egyenrangú ebben a kirakóban – mondta.
Szép szülőföldünk, közreműködő koreográfusok
Rendező, koreográfus: Mlinár Péter
Méhkeréki koreográfia: Ifj. Mlinár Pál, Mlinár-Kőrösi Katalin
Szarvasi cigánytétel: Árgyelán Edina Kitti, Oláh Márkó
Szlovák tétel: Hankó Tamás
Egyéb koreográfiák: Tóth Luca
Kutatómunka
A Szép szülőföldünk megvalósulásához több anyagra volt szükségük a táncosoknak.
– Az előadás nem jöhetett volna létre azok nélkül, akik a szellemi tudásukat adták hozzá az egészhez. Nagyon sokat segítettek többek között az eleki svábok, a battonyaiak, a Munkácsy Mihály Múzeum, Békés. A háttérben lévő emberek tudása, az ő alázatuk és segítségük nélkül nem tudtuk volna összehozni a projektet – jelentette ki a történet rendezője.
