Szelekovszky László nyugalmazott természetvédelmi szakfőtanácsos nem kívánja azt, hogy az utódoknak könnyebb dolgunk legyen, mint amilyen nekünk jutott. Nem rosszindulatból mondja ezt, hanem azért, hogy a fiatalabbaknak is legyen mit őriznie. A szakember, aki március 15-én Békéscsabai Életműdíj kitüntetést vehetett át, azt vallja, azt, amiben szépet látunk, ugyanúgy kell átadni az utódoknak, ahogyan kaptuk.
Szelekovszky László nyugdíjasként is igen aktív életet él. Amikor az interjú időpontját egyeztettük, éppen Tarhoson tartott tárlatvezetést.
– A Bükkben születtem, a Sajóvölgy legszebb részén. Gyöngyösön mezőgazdasági üzemmérnöknek tanultam, majd Mezőberénybe vezényeltek gyakornoknak – mondta Szelekovszky László. – Más vidékhez szoktam hozzá, hiszen a hegyekben, 350 méter magasan laktam, a kertünk egy gyönyörű tölgyfaerdőben végződött. Az Alföldön viszont minden síknak tűnt. Az viszont megragadott, hogy sok a folyó, később erdőrészeket is találtam és felfedeztem a kunhalmokat. Kedvem is lehetőségem is volt körülnézni, hiszen akkoriban nem terepjáróval jártak a tsz-ben dolgozók, hanem biciklivel, motorral, esetleg két kerekű bricskával. Végül 1986-ban a megyei tanácshoz, a későbbi megyei önkormányzathoz hívták és környezet- és természetvédelmi feladatokat bíztak rám. Jól választottam, hiszen három évtizeden át a munkám a hobbim is volt egyben.
Szelekovszky László másik szenvedélye a kunhalmok kutatása függetlenül attól, hogy félméteres vagy éppen tizenkét méteres példányról van-e szó. Mint mondta, a Gödény-halom, Közép-Európa legmagasabb kunhalma Békésszentandráson található. A védelmezés azonban nem volt egyszerű.
– Sajnáltam, hogy felszántják a kunhalmokat. Éppen ezért mindent megtettem, hogy védjük meg őket. A legtöbben nem rossz szándékkal pusztítottak, hanem tudatlanságból, mert nem tudták, hogy mi az, amibe belemar az ekéjük. Amikor azonban elmagyaráztam, hogy a kunhalmok mesterségesen összehordott, öt-hétezerévesek alkotások, vagyis korábban keletkeztek, mint a piramisok, sokan megértettek. Egyre többen voltak, akik nem nyúltak az Alföld piramisaihoz.
Szelekovszky László és csapata nemcsak a kunhalmokat védte, hanem több mint 150 természeti érték védetté nyilvánítását intézte, ezek között található Magyarország ezredik védett területe, a mályvádi őstölgyes és az Élővíz-csatorna a botoló füzekkel. A növényeket még az 1790-es években ültették, hogy ezzel is erősítsék a gátakat. A botolók folyamatosan gondozást igényelnek, hiszen öt-hatévente le kellene vágni a botjait, ez viszont sorra elmaradt és az elhanyagolás miatt sok elpusztult. A szakember végül merészet lépett: úgy gondolta, ha levágják a nagy ágait, megmenthető maga a növény. Neki is nagyot dobbant a szíve, amikor tavasszal látta, hogy gyönyörűen elkezdtek hajtani a megmetszett füzek. A másik szenvedélye, hogy régi gyümölcsfákat gyűjt. A hagyományos kertje mellett van egy nosztalgia kertje is harminc különleges almafajtával. A Bükkből is hozott érdekes szilvafajtákat.
Több mint 15 könyvet és számtalan ismertető kiadványt írt természeti és kultúrtörténeti értékekről, több országos kiadvány társszerzője. Közben a hét unokát terelgeti, már csak az a kérdés, honnan van benne ennyi erő. Mint mondta, a természetvédelemmel nem lehet felhagyni. Az ember ugyanis a természet szerves része: ha a természet sérül, azt az ember bánja.
Balázs Anett, Fekete Kata
